18.fejezet-Hirtelen sokk..

Fél órával a leszállás után már a Mayflower Hotelben voltam,és a ruháimat hajtogattam és akasztgattam be a hatalmas gardróbomba.Mr. Harrison nem viccelt,amikor azt mondta,a legjobb ellátásban lesz részem.Nézzük csak,miért.Egy négy csillagos hotel egyik lakosztályában ülök,ahol van fürdő,konyha,nappali,és egy kis háló is,és valljuk be,a lakosztály majdnem akkora,mint az előző lakásom.Miközben a csomagjaimat pakolgattam,két dolgon kattogott az agyam.Az első az volt,hogy is kezdjek hozzá a kutatómunkához.Több ötletem is volt.Az első,ami eszembe jutott,az internet volt,de valljuk be,ez nem túl eredeti ötlet,mivel interneten keresgélni Manhattamben is tudtam volna.A második ötletem egy közvélemény-kutatás volt,ami nagyjából annyiból áll,hogy az utcákat járom fel-alá,és a járókelőkből próbálok minnél több információt kiszedni.És a harmadik: na jó,nem volt több ötletem.A gondolataim a Damien-ügy felé kezdtek sodródni.Nem tudtam mit is akar tőlem,és kicsit bűntudatom is volt miatta.Az első ok a bűntudatra az,hogy már a repülőn megszegtem az Adamnak tett ígéretemet,miszerint óvakodom Damientől,a másik ok pedig a következő: előfordulhat,hogy Damien csak egy szimpla angol pasi,aki szimplán ismerkedni akart.Ezen elgondolkodtam,és miközben újabb és újabb lehetőségek jutottam eszembe a Damien-üggyel kapcsolatban,azt vettem észre,hogy már ki is pakoltam a csomagjaim.Leültem a nappaliba lévő babzsákfotelbe,és a dohányzóasztalon lévő sütemények közül kiválasztottam egy kókuszkockát,amit most nyugodtan majszolgattam.Nem tudom,hogy jutott eszembe Lesley,de eszembe jutott.Azt ígértem neki,felhívom,amint ideértem.Nem szeghetek meg egy nap két ígéretet,ezért felkaptam a vezetékes telefon kagylóját,és tárcsáztam Lesley számát.Kicsöngött.Három csörgés után felvette a kagylót:
-Üdv,itt Lesley J. Blaywood,ki beszél?
-Szia Lesley,Anette vagyok,Londonból.
-Anette!-visított a telefonba Lesley olyan hagosan,hogy el kellett tartanom a kagylót a fülemtől.-Hát megérkeztél Nagy-Britanniába.Ez nagyszerű!Mikor találkozunk?
-Azt hiszem,szombatot beszéltünk meg,vagy tévedek?
-Nem,nem,én is így emlékszem,de mivel Damien telefonált,hogy már ma megérkezett Londonba,már csak délutánig kell rá várnom,amíg átér haza.Gondoltam,mivel szinte semmi dolgod,átmennénk holnap,ha nem zavarna.Na?-kérdezte lelkesedő hangon Lesley.Átgondoltam újra mit mondott,majd visszakérdeztem,mivel azt hittem,rosszul hallok:
-Damien?
-Igen,a barátom,már meséltem róla,nem?Csak nem elfelejtetted?
-Nem..dehogy.-mondtam,miközben a gondolataim már egészen másfelé jártak:
-Figyelj Lesley,most le kell tennem,de a délután folyamán még ígérem,felhívlak,rendben?
-Jó,de...
-Szia!-mondtam,majd sietősen letettem a kagylót,és szó nélkül magam elé meredtem.

17.fejezet-Hold 'em

Sziasztok!Amint azt ígértem,gyorsan hoztam a kövi részt.Remélem tetszeni fog!




Damien még mindig távol volt.Gondoltam,megsértődött,amiért nem olvastam el az újságát,és visszaült az idős hölgy mellé.Hátranéztem az idős hölgy ülése felé,de Damien nem ült ott.Nem tudtam,hol lehet.Aggódtam,mert hogyha tényleg vámpír,lehet,hogy éppen most végez valaki életével a gép egyik eldugott szegletében.Hirtelen átfutott rajtam a hideg.Beleborzongtam ebbe a gondolatba,de csak nem szólhattam egy stewardessnek,hisz' az emberek nem hisznek a vámpírok létében.Csak néhányan,de őket a társadalom elítélte.Nem akartam erre a sorsra jutni,úgyhigy hallgattam,miközben idegeskedtem.
Kinéztem az ablakon.Az  égboltot sötétség takarta el.Az ablakon át nem lehetett a sötétségen kívül semmit sem látni.
*
Nyugtalakodtam.Megkérdeztem egy stewadesstől mennyi az idő.Háromnegyed tíz volt.Hirtelen valaki megszólított:
-Ezt nézd!-mondta Damien álmos hangon.Két keze tele volt mindenféle édességgel,és bizsukkal.
-Ezeket meg honnan szerezted?-kérdeztem,miközben döbbentem néztem Damien hozományaira.
-Nyertem.Pókerben.Nem hittem volna,hogy ennyire jó vagyok.-mondta,majd leült mellém,a helyére.
-Mégis kivel pókerezett,Damien?-faggatam tovább.Biztos megölt valakit,és az ő dolgait lopta el.
-A másodosztály utasaival.Unatkoztam,és nem volt jobb dolgom.No meg,imádom a pókert.És nem hiába..-és is tudtam pókerezni.Elég jól.Az unokatesóim és a szüleik Vegasban élnek.Kilenc éves koromig majdnem minden nyáron elvittek hozzájuk a szüleim,amíg ők üzleti útra mentek.A nagybátyám egy helyi klubb vezetője volt.Értett a játékhoz.Mikor hét éves voltam,megtanított játszani.Egyből belejöttem.Minden unokatesómat megfosztottam a zsebpénzüktől.
-Maga is játszik?-kérdezte Damien-válaszképp elmeséltem neki az előbb említett történetemet.
-Miért nem jön velem a másodosztályra játszani?Az utasok igazán barátságosak.-mondta-És bénák!-nevetett.Mivel unatkoztam,szerettem a pókert,és kíváncsi voltam,igazat mond-e,vele mentem.Jó pár utas egy helyre tömörülve játszott:
-Visszatértem.-mondta Damien.-Készen álltok a vereségre?-kérdezte fölényesen.-Higyjétek el,mire leszállunk,fele olyan nehéz lesz majd a csomagotok,mint most.
-Hoztad a barátnőd?-kérdezte egy férfi.-elkerekedett a szemem.Úristen!
-Nem,csak mellettem ül a gépen.Ő itt Anette!-mondta felém nézve.-Gyerekkora óta játszik,és elmondása szerint jól.
-Helló-mondták az utasok barátságosan.-visszaintettem.Volt egy szabad hely,Damien mellett.Kivételesen nem zavart a jelenléte,hiszen itt nem tudott bántani.Elkezdtük a játékot.Tétnek először az ezüstkarkötőm tettem fel.Miután mindenki feltette a tétet,az osztó kiosztotta a lapokat,és elkezdtünk játszani.Damien tényleg jól játszott,de még véletlenül sem közelítette meg az én szintem.Simán levertem mindenkit.Egy halom kacatot nyertem.Bizsuk,jó pár dollár,édesség,és apró kacatok.A játék után ott maradtunk,és beszélgettünk a játékosokkal.A legidősebb játékos 60 év körüli volt,a legfiatalabb pedig olyan 14 év körüli.A korkülönbség ellenére persze mindenkivel jót lehetett beszélgetni.A leszállás megkezdése előtt pár perccel visszamentünk a helyünkre.A nyereményeimet a kézipoggyászomba pakoltam.Becsatoltuk az öveinket.Az utolsó pár percben,amit a repülőn töltöttünk,Damien megdícsért,milyen jól játszom.Mondtam,hogy ő is kitett magáért.Hogy ne érezze rosszul magát a veszteség miatt,odaadtam neki a Rolex órát,az egyik nyereményt,amit hasztalannak tekintettem.Cserébe adott egy pár ezüst fülbevalót,amit nyert,és ami pont illett az ezüst karkötőmhöz.Megígértette velem,hogy másnap hívjam fel:
-Ha eszembe jut..-mondtam bizonytalanul.Nem akartam felvenni vele a kapcsolatot.
A gép megkezdte a leszállást.

Amelia Sandres

16.fejezet-A gépen..

Sziasztok!Hoztam új fejezetet.Ebben a fejezetben nem sok minden történik,de ha kihagyjátok,nem fogjátok érteni a következőt.Lehet,hogy ez egy kicsit rövid lett,de a következőt majd megpróbálom jobban megnyújtani.

Feszülten ültem le a helyemre.Damien arcát éppen takarta a Manhattam Herald újság,ami úgy tűnt,leköti,mivel eddig mág nem szólt hozzám.Nem tudtam,mivel foglaljam el magam.Damiennel nem szívesen beszélnék,és újságot sincs kedvem olvasni.Úgyhogy inkább az ablakon legeltettem a szemem.A merengésemből Damien húzott ki:
-Anette?-válaszképpen csak arccal felé fordultam.
-Önt nem érdekli az újság?Épp most végeztem vele?-kérdezte
-Nem,már olvastam.-hazudtam.
-És mit szól a tőzsde hírekhez?-kérdezte.Fogalmam sem volt,miről beszél,de eszembe jutott,hogy a mi újságunkban mindig írunk a tőzsdéről,és fejből tudtam,mit írtam róla,így hát elkezdtem arról beszélni:
-Érdekes,hogy a yen kezdi elveszteni az értékét,nem gondolja?-kérdeztem
Damien kuncogott.Nemsokára meg is tudtam,miért:
-Maga bizonyára egy másik újságra gondolt.Ebben nincs tőzsde.Miért nem mondta egyszerűen,hogy most nincs kedve olvasgatni?Megértettem volna.-mondta.Zavaromban elmosolyodtam,majd ismét az ablak felé fordultam.
Ez nem is kicsit kínos.-gondoltam.Még rosszul is érezném magam hazugságom miatt,ha nem tudnám,ki is ül  mellettem.Mármint még nem bizonyos a dolog,de majd úgy is kiderül..Hátrahajtottam az ülésem,és úgy néztem a végtelen égboltot
*
Most keltem fel.Egy pléd volt rámterítve,amit gondolom egy stewardessnek köszönhetek.Úgy tűnik,miközbe a tájat csodáltam,elaludtam.Nem is csodálom,ennyi stressz után.Fogalmam sem volt,mennyi az idő.Oldalra néztem.Damien nem ült a helyén.Vajon hol lehet?Végülis.nem számít. A jelenlétében úgyis stresszes vagyok,félek,hogy egyszer csak azt súgja a fülembe: "Tudom,ki vagy,és azt is,hogy tudod,én ki vagyok."-ebbe a gondolatba beleborzongtam.Megnyomtam a zöld gombot,és kicsit visszább hajtottam az ülésem.Nemsokára egy stewardess topogott az ülésemhez,tűsarkú cipőben:
-Miben segíthetek?-kérdezte,miközben megigazította a fején lévő kis sapkát
-Érdekelne,mikor szállunk le.-mondtam
-Nos.-nézett a karórájára.-Most fél tíz van.Plusz-mínusz egy-két perc.A repülőgép 23:00-kor száll le.Ami azt jelenti..,eltanakodott,majd azt mondta: Másfél óra múlva szállunk le.Plusz-mínusz egy-két perc.
-Köszönöm.-mondtam.
-Ugyan,semmiség.-mondta.Legyintett a kezével,végigsimította a tenyerét a ruháján,majd eltopogott a gép vége felé.Damien még mindig nem jött vissza.Ennek örültem,de furáltam,hogy ennyi ideig távol volt.

Amelia Sandres

Sorry..:(

Tudom,megint kések,egyre gyakrabban de most szépen lebetegedtem,úgyhogy nem mehetek suliba.Nekem ez negatív,de nektek mindenképpen pozitív,hiszen több időm lesz fejezetet írnom.Ez olyan keserédes...Na mindegy,az a lényeg,h holnaptól belevetem magam az írásba,minél gyorsabban,úgyhogy NO PARA!
Mia Sandres

Gyakran Ismételt Kérdések és a válaszok

Sziasztok!
Itt minden eddig elhangott kérdésre választ adok.




-Mikor van új fejezet? Új fejezet vagy pénteken,vagy hétvégén van mindig,hétköznap csak kivételes esetekben.
-Hova tudok komit írni? Ha regisztrálva vagy a Blogger rendszerébe(vagy van Google ill. YouTube fiókod,vagy Gmail-ed),akkor (bejelentkezve) tudsz a bejegyzés után a megjegyzés szóra kattintva komizni.Ha nem vagy regisztrálva,a jobb oldalon található Chat-be tudsz véleményt,ötletet írni,vagy linkcserét kérni.
-Hogyan tudunk kapcsolatba lépni az íróval? Küldj nekem e-mailt: amelia_sandres@citromail.hu  vagy írj a jobb oldali chatbe,vagy a fentebb említett 'Megjegyzés' részbe.
-Nem engedi,hogy a fejezet után megjegyzést írjak :$  Azért mert nem vagy regisztrálva vagy nem vagy bejelentkezve. Ha nem akarsz regisztrálni,használd a fentebb említett Chat-et
-Hogy néznek ki a szereplők? Erre a kérdésre nem tudok választ adni,mindenki feében úgy,ahogy elképzeli. Illetve aki szeretné,h rakjak ki képet,az szavazzon jobb oldalon február 20.-ig!!
-Mikor lesz másik sablon? Akkor,ha ezt meguntam,vagy találtam egy újat. Ha van egy sablonötleted,linkeld be a Chat-be
-Honnan szerezted a sablonod? www.pyzam.com/bloggertemplates


Amelia Sandres

Így utólag..

Sziasztok!Utólag is szeretném megköszönni eddigi három követőmnek,tök hálás vagyok,meg minden.Egyszóval örülök,hogy már hárman követitek rendszeresen az oldalam,és örülnék,ha még többen lennénk.
A másik ok,amiért írtam: Köszi,hogy majdnem 600-an olvastok,vagy csak benéztetek. Eleinte nem hittem,hogy lesz 200-nál több olvasó,most meg hetente minimum 50-en jöttök :)  . Igyekszem több embert idecsábítani úgy,hogy folyton linket cserélek,és próbálom mindig hozni a frisset,amit néha nagyon megnehezít a suli,és a szülői nevelés,ami nem engedélyezi,hogy hétköznap netezzek.Na mindegy is..
Puszi, Amelia

15.fejezet-Damien..

Sziasztok!Itt a kövi rész!Kellemes olvasgatást!


Húsz perccel később a szerelvény elérte a kellő magasságot,és a személyzet engedélyezte a felállást.Persze ez nekem eszembe sem volt.Élveztem a hátrahajtható ülést,és a folyamatosan rendelkezésemre álló személyzetet.Az Adamtől kapott láncon lévő üvegcsét forgattam az ujjaim között.'Remélem,ez majd megvéd.'-gondoltam.Az első osztály előnyei ellenére elég feszült voltam.Hisz' az Atlanti-óceán túloldalán valószínűleg egy öreg,vérszomjas vámpír vár rám,és én egyenesen a karjaiba sétálok(vagyis repülök).Óckodnom kell Damientől,különben megöl.De ha kutatóriportot akarok végezni,akkor rámenősnek kell lennem,és vámpírokat kell felkutatnom.Mindegy.Nem stresszelhetem magam már most,amikor még le sem szálltunk.Inkább megpróbálok megnyugodni,és csak gondtalanul bámulni kifelé az ablakon.A nyakláncomat bebújtattam a felsőm alá.Már kezdtem megnyugodni,mikor hirtelen egy férfi szólt hozzám:
-Helló.-mondta az idegen.Ránéztem.Egy korombeli,maximum három évvel idősebb férfi állt velem szemben.Fekete selyeminget,és sötét színű farmert viselt:
-Bocsi,foglalt ez a hely?-kérdezte a mellettem lévő ülésre mutatva.-Ugyanis a mellettem ülő hölgy nem igazán bírja a repülést.És hát már a hetedik hányózacskónál jár,szóval meghálálná..-félbeszakítottam:
-Ne is folytasd!Megértem.-moondtam,miközben elförmedt arccal néztem a középkorú,zöldes arcszínű hölgyet.-Ülj csak le!-mondtam,majd magamhoz vettem a kabátom.A férfi leült a mellettem lévő ülésbe.Halványan érezni lehetett a parfümje mentás illatát.
-Anette vagyok.-mondtam,majd kezet nyújtottam.
-Én pedig Damien.-mondta a férfi,majd kezen csókolt.-egy pillanatra megállt a pulzusom.Nem láttam semmit magam körül,csak Damien-t:
-Talán rokont látogat?-kérdeztem egy mosollyal,mellyel feszültségemet próbáltam leplezni.
-Nem,valójában éppen hazafelé tartok.Eddig üzleti úton voltam az Egyesült Államokban.-magyarázta Damien.
-Értem..-mondtam az ülésem karfájába kapaszkodva.-Megbocsátanál?Lenne egy kis dolgom a mosdóban.-mondtam,majd magamhoz vettem a ritikülöm és elindultam a gép eleje felé,hogy útba igazítást kérjek egy utaskísérőtől.Nem kellett sokat keresgélnem,ugyanis egyből szemben találtam magam egy fiatal stewadessel:
-Üdv,tudna segíteni?-kérdeztem
-Hogyne.Mire lenne szüksége?-kérdezte a hölgy bájos mosollyal ajkain.
-A mosdót keresnem.Jó irányba tartok?
-Nem igazán.-mondta a hölgy a fejét jobbra-balra rázva.-A másik irányban van.-a gép hátulja felé mutatott.Tudja mit?jöjjön,elkísérem.
-Köszönöm.-mondtam,majd követtem a hölgy a gép hátuljáig,ahol egy ajtóra mutatva azt mondta:
-Itt is vagyunk.-bólintottam,majd benyitottam.Bekopogtam a fülkékbe.Mindegyik üres volt.Szerencsére,úgytűnik,itt kicsit magam lehetek.Rátámazkodtam a tükör előtt lévő asztallapra,és a tükörbe nézve suttogva beszéltem a tükörképemhez:
-Nyugodj meg,Anette.Ez a Damien talán az a vérszomjas vámpír,akiről Adam beszélt.De itt nem tud ártani nekem.Remélem.Inkább nem szólok hozzá az út végéig.Akkor pedig majd gyorsan elillanok.Sima ügy-reménykedtem.Gyorsan megmostam,majd megtöröltem az arcom és a kezem,majd visszamentem a helyemre.

Amelia

14.fejezet-Innen már nincs visszaút..

Sziasztok!


Itt az új feji,kellemes olvasást.És köszönet a több,mint 500 látogatónak!!:)


A reptér hatalmas volt.Minden irányban kijelzők villogtak,és stresszes utasok rohantak erre-arra.Ha tizenöt jegypénztár nem volt,akkor egy sem.Persze mind a tizenöt pénztárnál kígyózó sorban álltak a siető,türelmetlen emberek.A tizes kaput kellett keresnem.Egy személyzetistől kértem útbaigazítást:
-Üdv,egy kis útba igazításra lenne szükségem.
-Mit keres,kisasszony?-kérdezte az úr.
-A tizes kaput.Meg tudná mondani merre van?
-Hát persze:itt elmegy egyenesen,és az 5.kapu jobbra.Nem kehet eltéveszteni.-mondta a férfi kezével mutatva az irányt.
-Köszönöm.-mondtam,majd tovább hurcoltam a bőröndjeim egészen a tizes kapuig.A gép bejárata előtt egy stewardess állt:
-Üdv.-mondta a hölgy bizalomkeltő mosollyal.
-Üdv.-mondtam,majd felmutattam a repjegyem.A hölgy tanulmányozta,majd azt mondta:
-Nos,első osztály,igaz?-bólintottam.-Fáradjon velem!.-mondta a hölgy,majd elkísért a helyemig.Ott ezt mondta:
-A poggyászait most el kell vinnem,de persze a kézi poggyász maradhat.Felszállás negyed óra múlva.Addig is rendelhet magának ételt vagy italt.Azonnal itt terem egy munkatársam,ha megnyomja az ülése mellett lévő zöld gombot.Kellemes utat!-köszönt el a hölgy,majd elindult a csomagjaimmal a gép vége felé vezető bézs szőnyegen.Levettem a kabátom,és a mellettem lévő ülésre tettem.Ha valaki majd jön,magamhoz veszem.Megnyomtam a zöld gombot,és két perc múlva ott termett egy szintén vigyorgó,fiatal nő:
-Üdvözlöm,miben segíthetek?
-Helló.-köszöntem.-Szeretnék valamit enni.Esetleg van valami étlap,vagy ilyesmi?
-Persze.-mondta a hölgy,majd előhúzott az előttem lévő ülés háttámláján lévő tartójából egy prospektust.-Ebből nyugodtan tud válogatni.-mondta,majd a karórájára nézett,és azt mondta.-Ó,már csak tíz perc van a felszállásig,úgyhogy siessen!Ha sikerült választania,jelezzen a zöld gomb megnyomásával,és az egyik utaskísérő majd felveszi a rendelését.-mondta a hölgy.Bólintottam,majd elkezdtem az étlapot tanulmányozni.Gyorsan sikerült választanom.Megnyomtam a zöld gombot.Egy férfi sietett felém:
-Tessék!-mondta hál' istennek széles mosoly nélkül.
-Nos,egy tál bolognait kérnék,sok sajttal.
-Azonnal.-válaszolt az úr.Öt perc múlva visszajött egy ezüstfedővel letakart tállal:
-A rendelése.Jó étvágyat.-mondta a férfi.A kezembe adta a tálat,majd távozott.Levettem a fedőt a tálról,amin púpozott adag hosszú tésztaszálakból álló ínycsiklandó illatú bolognai volt.Nekiláttam az evésnek.


*
Öt perc elteltével máris végeztem az ebéddel.Egy segítőkész utaskísérő kérés nélkül elvitte a tálam.Ránéztem a karórámra.Két perc múlva indult a gép.Egy stewardess megállt a szerelvény elejébe.Hangosbemondóval beszélt:
-Figyelem,kedves utasok!Két perc múlva felszállás.Ismétlem:két perc múlva felszállás!Mindenki csatolja be az övét,és addig maradjon a helyén,amíg nem engedélyezzük a felállást.A repülőút 8 órás lesz.Az utaskísérőktől kérhetnek párnát és plédet az alváshoz,valamint az ülés háttámlája egyszerűen hátrahajtható.De ha ez gondot okozna,mindannyian állunk az önök rendelkezésére.Köszönöm megtisztelő figyelmüket!-mondta a hölgy,majd leült a helyére,és becsatolta az övét.A gép megkezdte a felszállást.


Amelia

13.fejezet-Búcsú..

Nemsokkal később Adammel már a lakás előtt álltunk,és a taximra vártunk.Az idő eléggé hideg volt,és ha ez még nem lenne elég kellemetlen;hűvös,csípős szél fújt.Fáztam,és egy pillanatra eszembe ötlött,hogy átölelem Adamet,hogy egymást melegítsük.De egy perc múlva leesett,hogy Adam vámpír,ígyhát a teste valószínűleg jéghideg.Még mindig különös ez az egész.Bár Adam vámpír,ez nem változtat semmit.Ugyanúgy szeretem Adam-et,és hiányozni fog,mikor Londonba leszek.


*


A taxi pontosan fél kettőre érkezett a ház elé.Leparkolt mellettem,letekerte az ablakot,és így szólt:
-Ha nem tévedek,ön bizonyára Ms.Fishburg.
-Üdv.-nyújtottat kezet a sofőrnek az ablakon át.-Anette Fishburg.-mutatkoztam be.
-David Andrews.-mutatkozott be a sofőr.-Indulhatunk?
-Persze.-mondtam.Mialatt én elbúcsúztam Adamtől,a sofőt bepakolta a őröndjeim a csomagtartóba:
-Hiányozni fogsz.-mondtam.Megöleltem Adamet.
-Te is.-válaszolta Adam az ülelés után,majd megcsókolt.Szendvedélyes,hosszas csókunk után Adam kinyitotta nekem a taxi ajtaját,majd beszálltam.Adam becsukta nekem az ajtót.Letöröltem az ablakról a párát,és integettem neki.Visszaintegetett.A sofőr hátranyújtott nekem egy borítékot,és azt mondta:
-Ezt Mr.Harrison küldi,a főnöke.
-Köszönöm.-válaszoltam,majd elindultunk.


*


Kinyitottam a borítékot.Benne volt a repjegyem,és egy papír,amin a következő állt:
A reptérre körülbelül három órára fog odaérni.Menjen a kettes felszálló pályára,mutassa fel a stewardessnek a jegyét.Ő majd elkíséri a helyére.Mivel a jegye első osztályra szól,lesz lehetősége étkezésre.A repólőút körülbelül nyolc órás.Fél tizenegykor fog leszállni a gép.A borítékban van ötven dollár.Az elég lesz taxira.Menjen a Mayer Hotelbe.A recepciónál mondja el,hogy ön Anette Fishburg.A személyzet fel fogja kísérni önt a hotelszobájára.Odaadja majd a széfkulcsot,és a mágneskártyát.A széfben talál egy hitelkártyát,és elegendő kézpénzt.Ha kézpénre lesz szüksége,vegye ki a kék színű kártyát a széfből,menjen a Shorrings bankba.Ha átnyújtja a kártyát,bármennyi kézpénzt kérhet.Az hotelben való étkezés és a további szolgáltatások már ki vannak fizetve.A széfben lévő mobilon fogom hívni.Sok szerencsét és kellemes utat!


Jó hosszú szöveg volt.Mire végigolvastam,már elérkeztünk a reptérre.Mr.Andrew kiszállt az autóból,és kinyitotta nekem az ajtót.Kiszálltam.A taxi melegéből kiszállni a kinti hidegbe nem volt kellemes érzés.Mr.Andrews kivette a két bőröndöm a csomagtartóból,majd elköszönt,visszaült az autójába,és elhajtott.


Amelia

12.fejezet-Hogy mi?!

Sziasztok!


Tudom,fura,hogy egy nap két fejezetet is felrakok,de holnap nem tudok majd írni(valsz.),ezért írok most.



-Vámpír vagyok.
-T-tessék?-egy percig azt hittem,rosszul hallok.Aztán eszembe jutott,amit Mr.Harrison mesélt két napja.Lehet,hogy tényleg léteznek vámpírok?-Hogy vámpír?Te most viccelsz?
-Nem.Nem viccelek.-mondta Adam a hátam mögül.A hátam mögül?Megfordultam,és ismét Adammel szemben találtam magam.Mindig is volt benne valami rejtélyes és titokzatos.Talán pont ez az?
-Ezzel magyarázod az előbb történteket?
-A sebessséget?Nos,igen.A vámpírlét egyik velejárója.És,ha valami nem fogott volna meg benned:máár rég kiszívtam volna belőled az összes csepp vért.
-És?Van esetleg bármi,amivel bizonyíthatod,hogy vámpír vagy?-kérdeztem kissé kételkedve.
-Bizonyíték?Hogyne.-Adam előhúzott egy képet a bőrdzsekije belső zsebéből.Ősréginek tűnt.Adam volt rajta pár férfi társaságában.Adam reneszánsz kori ruhában feszített.A fotó hátulján egy évszám volt tintával felfirkantva:1876.Beláttam,ez egy meggyőző bizonyíték volt.Visszaadtam a képet Adamnek,aki visszarakta a zsebébe azt.
-Na,most már elhiszed?-kérdezte Adam gúnyosan.-bólintottam.Elkezdtem járkálni a szobában,miközben hangosan gondolkodtam:
-Szóval léteznek vámpírok.Vagyis Mr.Harrison nem hiába küldött Londonba,hogy vámpírok után kutassak.
-Hogy mi?-szakította félbe tanakodásomat Adam.-Te ezért mész Londonba?Ezt az előbb elfelejtetted elmondani.Nem mehetsz egyedül.
-Miért nem?-kérdeztem
-Csak mert nem,érted?Ez túl veszélyes lenne..
-Hogy-hogy?
-Csak mert..szóval a támadások fő mozgatóeleme egy 1200 éves,vérszomjas vámpír,Damien.
-Hogy egy 1200 éves vámpír?Úristen,mibe csöppentem én bele.-a beszélgetésünket a telefonom csörgése szakította félbe.Felvettem:
-Tessék?
-Üdv,Anette Fishburg-t keresem.
-Én vagyok.Kivel beszélek?
-Mr.Andrews vagyok,a sofőrje.Remélem nem feledkezett meg a mai útról.A taxival fél óra múlva érkezem a háza elé.
-Rendben.Köszönöm,hogy hívott.Viszhall.-Mr.Andrews letette a telefont,majd ismét Adam felé fordultam:
-A sofőr volt,aki elvisz a reptérre.Fél óra múlva itt lesz.Ha  még mindig velem akarsz jönni,akkor..
-Míg telefonáltál,átgondoltam a dolgot.Én nem mehetek veled.Damien valószínűleg megtalálna,és végezne velem.Viszont adok valamit,ami megvéd.-mondta,majd előhúzott a zsebéből egy láncot,amin egy apró üvegcse lógott:
-Egy lánc fog megvédeni?
-Pontosan.-válaszolta Adam.-Az üvegcsében vasfű van,ami a vámpírok számára a napfény mellett a legerősebb méreg.Halálos.Amíg a láncot viseled,Damien nem fog tudni ártani neked.
-Ez idáig világos.De miért akarna Damien ártani nekem?
-Nos,mint azt gondolom már tudod,Damiennel nem igazán szimpatizálunk.Sőt:egyenesen halálos ellenségek vagyunk,vagy már 100 éve.Az pedig sok idő.Valószínűleg mióta Amerikába költöztem,Damien minden mozzanatomat figyeli.Vagy figyelteti.Így bizonyára tud rólad,és amint Londonba mész,végezni akar veled.Vagy ki akar végeztetni.
-De miért?
-Még mindig nem érted,Anette?!Hogy fájdalmat okozzon nekem.

Amelia

11.fejezet-A vallomás..

Sziasztok!Itt az újabb fejezet.Többet nem is fűznék hozzá,csak talán még ennyin,hogy köszönet az eddigi látogatóknak.Már több mint 400-an olvastatok...


-Elutazok.-mondtam,miközben a tükörben igazgattam a hajam.
-Csakugyan?Na és,hová?-Adam arcán nem látszódott túl nagy meglepődöttség.
-Londonba.-megfordultam,és hirtelen kb.2 centire voltunk egymástól.A tökéletesen szimmetrikus arcán most már kezdett halvány érdeklődés tükröződni:
-És ezt miért nem mondtad tegnap?-kérdezte Adam felháborodva.
-Csak mert...-nem tudtam folytatni a mondatom,ugyanis nem igazán volt megfelelő indokom.
-Szóval elutazol.-válaszolt Adam a félig elmondott szánalmas indokomra.Elkezdett fel és alá járkálni a szobában összefont karokkal.Az állát a tenyerén támasztotta,és miközben járkált,ezt ismételgette:
-Elutazol.Hmm..-látszott,hogy valamin erősen tanakodik,de nem mondta el,min.Már attól is szédültem,ahogy néztem Adam-et,miközben sétált,úgyhogy inkább leültem az ágy szélére.Pár perc múlva Adam megállt az ablak előtt,és csak nézett előre.A nap megvilágította finom arcvonásait.Nem bírtam ki,hogy ne lopózzak a háta mögé,így hát megtettem.De mielőtt még megérinthettem volna a vállát,Adam reflexszerűen megfordult,a következő pillanatban pedig már a falhoz simulva álltam Adammel szemben.A levegő szinte forrt kettőnk között.Bevallom,élveztem a helyzetet,de nem tudtam,hogy kerültünk ilyen hirtelen a szoba egyik végéből a másikba ilyen hirtelen.Hihetetlenkedve néztem Adamre.Mintha azt kérdezném tőle: 'ez most mi volt?'Úgy tűnik,ezt hangosan mondtam,mivel Adam azt kérdezte:
-Meglepődtél?
-Nem is kicsit.Mi volt ez a Batman-sebesség,Adam?-kérdeztem még mindig hihetetlenkedve.Adam válaszképp megcsókolt.Én pedig nem törődve az előbbb történtekkel,visszacsókoltam.Hosszas csókunk után mindketten egymás szemébe néztünk.Gyönyörű égkék szemébe hamar belegabalyodtam.És irtó hosszas munka volt kigabalyodni onnan.De azthiszem végtére is sikerült,mivel újra kérdések hada zúdult ki belőlem:
-Adam..Most komolyan..-a pár perces csendet Adam szakította meg:
-Hát jó..Ugye nem vagy ijedős?.-kezdte Adam
-Ugyanmár.Ki vele!-Adam mély lélegzetet vett,majd olyat mondott,amire még véletlenül sem számítottam:
...

Amelia

Sziasztok!

Gondolom emlékeztek,h volt egy szavazás,aminek két napja lett vége.Mára összesítettem és véglegesítettem a szavazatokat,és egyenlő lett.50%legyen kép,50%ne legyen.Ezért úgy döntöttem,h hétfőn újraindítom a szavazást,és péntekig szavazhattok majd,Remélem ezúttal egyértelműbb lesz a végeredmény!
Ui:A fejezetet szombaton hozom.

Amelia

Figyelem!

A szavazás január 16-án 15:00 kor lejár.Szavazzatok!:)


Amelia

10.fejezet-Meglepetés!

Sziasztok!
Meghoztam a 10.fejezetet.Jó olvasgatást!
Ui: Szavazni már nem sokáig lehet(jobb oldal),és eddig eléggé egyöntetű a döntés az egyik irányban.Aki még nem szavazott,tegye meg!;)



Mikor reggel ébredeztem,rettentően különös érzés tört rám.Olyan egyedül és magányosan éreztem magam,és valamilyen szinten Adamet is hiányoltam,hiszen végtére is eléggé megkedveltem.Épprn fel akartam hívni,mikor betoppant a szobámba.Hirtelen megörültem,de furáltam,hogy itt találom:
-Te itt aludtál?-kérdeztem
-Igen,a vendgészobádban.Jut eszembe:a vízágy igen kényelmes.Máskor is igénybe venném.-mondta Adam,majd a fejével felém biccentett:
-Rendeltem reggelit.Két személyre.A konyhában vár.-mondta,majd elindult a konyha felé,én pedig utánakiáltottam:
-Én is mindjárt megyek,csak még rendbehoznám magam!
-Ugyanmár.-válaszolt Adam a konyhából-a szépítkezés ráérne reggeli után is.-azért én még gyorsan felkaptam a hajkefém az öltözőaztalról,és áthuzgáltam egy párszor a hajamon,majd felvettem a köntösöm,és Adam után igyekeztem,aki már a konyhában várt:
-Mit eszünk?-kérdeztem,miközben leültem az asztalhoz.
-Ó,igazi olasz specialitást,remélem szereted.-mutatott az asztalon lévő hatalmas pizzára.Elmosolyodtam,makd felnyitottam a doboz tetejét.Sajtos sonkás pizza volt,kukoricával hintve:
-A kedvencem.De miért nem esszük meg a nappaliban?-kérdeztem,majd felemeltem a pizzát az asztalról,és besétáltam vele a nappaliba.Két másodperc múlva már mindketten a kanapén ültünk,és pizzát ettünk.Persze evőeszközre,vagy tányérra egyinkünknek sem volt szüksége.


*


Negyed órával később mindketten jóllakodtan keltünk fel  a kanapéról.Adam kidobta az üres dobozt a szemetesbe,én pedig egy kis ideig igénybe vettem a fürdőt.Gyorsan lezuhanyoztam,rendesen kifésültem a hajam,és lehelletnyi sminket raktam az arcomra.Nehogy már Adam előtt úgy nézzek ki,mint egy zombi.Beszaladtam a hálóba,hogy átöltözzek.Felvettem a piros rövidújjú blúzom,a sötétszínű szűkfarmerem,és a fekete magassarkúm,majd magamra aggattam a fülbevalót,amit tegnap kaptam vissza Adamtől,majd felvettem az ezüst nyakláncom.Adam bejött a szobába,és megdicsérte a külsőm:
-Ahhoz képest,tegnap hogy ki voltál ütve..-mondta Adam,miközben az a sejtelmes mosolya kiült az arcára.-Jut eszembe:mi dolgod van ma?-ez volt az a megfelelő hely és idő ahhoz,hogy kitálaljak Adamnek,de valahogy mégsem voltam rá képes.        
Amelia

9.fejezet-Ittasan..

Hajnali egy körül kábultam támolyogta ki a klubból,természetesen Adammel.Úgy tűnt,ő jobban bírta azt a sok koktélt,amit megittunk,ugyanis határozott léptekkel vezetett engem az autóig.A karommal átkaroltam a vállát,a fejem pedig ráhajtottam a vállára.Segített elmenni a kocsijáig,rám adta a kabátom,és besegített az autó anyósülésébe.Ő beült a vezetőüléshez,és megnyomott egy gombot,aminek hatására felcsúszott a kocsi teteje.Nem tudom,hogy gondolta,hogy ittasan fog vezetni,de úgy döntöttem,ráhagyom a dolgot.Talán már van benne gyakorlata.Mármint az ittasan vezetésben.Megkérdezte tőlem,hova lesz a fuvar,mire én nagy nehezen kihabogtam-hebegtem a címem:
-River Street 322/c.-Adam bepötyögte a címem a GPS-be,és elindultunk hozzám.Egész úton precízen vezetett,de látszott rajta,hogy ő is kezd fáradni.Végül nagy nehezen elfuvarozott hazáig,ahol kiszállt,kinyitotta az ajtómat,és kiszedett az ülésből.A karjain vitt,és közben próbált ébren tartani:
-Gyerünk,karold át a kezeiddel a nyakam.Téged aztán jól kiütöttek azok a koktélok.Legutóbb azért egy kicsit jobban bírtad.De se baj.Azt ajánlom,reggek igyál meg egy pár csésze kávét,feketén.És facsarj bele citromot.
-Citromot?-kérdeztem rekedtes hangon.Úgy tűnik,megártott a hangos beszéd a klubban,és holnapra várhatóan minden hangom el fog menni.Az első napom Londonban némán kell majd eltöltenem.Beleborzongtama gondolatba.Vagy csak hodeg van:
-Adam..-szóltam a kapuhoz érve.
-Tessék?
-A kulcscsomóm a táskám kis rekeszéban van.Kivennéd?-Adam szó nélkül előhúzta a kulcscsomóm a táskámból,és megkérdezte:
-Melyik az?
-A kék srasszos az.-Adam kinyitotta a kaput,bevitt,és megnyomta a lift hívó gombját,majd ezt kérdezte:
-Ne kísérjelek fel?
-Ugyan,megoldom.-mondtam,majd mikor Adam letett,majdnem elestem,de szerencsére elkapott.
-Inkább felvinnélek.-bólintottam,majd ismét felemelt.Beszálltunk a liftbe.Próbáltam megnyomni a 2-es gombot,de nem értem el Adam karjai közül:
-Hányadikon laksz?Majd én inkább benyomom a gombot.
-A másodikon.
-Szóval, a másodikon.-mondta,majd benyomta a 2-es gombot.A lift ajtajának két szárnya,hussanva összecsapódott,majd elindultunk a másodikra.A korlátba kapaszkodva álltam,bár Adam hátulról átölelt.Körülbelül két másodperc altt felértünk.Az ajtók szétnyitódtak,és Adam ismét felkapott.Megnézte a két ajtót,és Megállt az Anette Fishburg feliratú előtt.Szórakozásból bekopogott,hallgatózott,majd bekiáltott:
-Van itthon valaki?
-Nincs..-suttogtam-Kivennéd a piros,kör fejű kulcsot a retikülömből,Adam?-Adam kivette a kulcsot a táskámból,és kinyitotta az ajtót.Belépett az előszobába,miközben én karjai közt már majdnem aludtam.Az előszbába Adam botorkálva kereste a villanykapcsolót,amit végül megtalált,és feloltotta a villanyt az előszobába:
-Szép lakás.-mondta.A fény szétáradt az előszobába,ami nem kicsit bántotta a szemem.Úgyhogy inkább becsuktam a szemem:
-Az első szoba balra a háló.-mondtam.Adam elvitt a szobáig,és mivel mindkét keze,avval volt elfoglalva,hogy engem tartson,berúgta az ajtót.A hálóban is felkapcsolta a villanyt,és lefektetett az ágyba.Levette rólam a cipőm,és lerakta az égyam mellé,a blézeremet pedig ledobta az éjjeli szekrényembe.Ezek után sajna más következett,mint amire számítottam.Befektetett az ágyba,a táskám ledobta a földre,és betakart az ezüst szatén paplannal,majd lekapcsolta  a villanyt.

Amelia

8.fejezet-A klubban

Először is szeretném megköszönni,hogy ennyien olvastok,ez nekem nagyon sokat jelent!:)
Másodszor is,tudom,hogy sok az elmaradásom,de mostanában eléggé összejöttek a dolgok..nem igazán pozitív irányban..:S
DE,most itt van a következő fejezet,amihez kellemes olvasgatást kívánok mindekinek!
Ui:Szerencsére megtaláltam a pendrive-om,úgyhogy ezentúl már gyorsabban érkeznek a fejik,eskü!


8.fejezet-A klubban



Hosszú út után-ami során végig a beépített rádión hallgattuk kedvenc zenéinket-végre megérkeztünk egy klubbhoz.Adam kiszállt az autóból,kinyitotta az én oldalamon is a kocsi ajtaját,majd karját nyújtva kisegített az autóból.Először nem ismertem fel a helyet,de később már derengett valami.Adammal tulajdonképpen ezen a helyen ismerkedtünk meg.Milyen szép este is volt..


*


A klubban ismét nagy volt a nyüzgés és atömeg, a zene pedig szinte üvöltött.De összessgégben kellemes hely volt.A tömeg csupa bulizó fiatalból állt,akik vagy a táncparketten táncoltak,vagy félrészegen egy széken ültek egy asztalra hajtva fejüket.Adammel a lárma ellenére próbáltunk kommunikálni egymás füléhez közel hajolva:
-Üljünk le a bárpulthoz,és kérjünk egy széfkulcsot!-ordította Adam.Bólogatással válaszoltam.Hogy ne veszítsük el egymást a tömegben,megfogtuk egymás kezét,és úgy tolakodtunk át a tömegen a pultig,ahol Adam így szólt a személyzetishez:
-A hölgy és én kérnék egy széfkulcsot!-a pincér Adam kezébe adott egy fémkulcsot,aminek a bilétáján a 33-as szám állt.Bementünk egy kiseb,csöndesebb terembe,ahol a falra fellfüggesztett széfek voltak.Megkerestük a 33-es számú széfet,kinyitottuk a széfet,és beraktuk az értékeinket.Mivel odabent forróság tombolt,levettük a plusz rétegeket magunkról.Én ott álltam egy fekte térdfeletti mélydekoltázsos ruhában,Adam pedig egy fekete pólóban,ami kifeszült izmos testén,egy sötét farmerban és fekete bakancsban.A táncparkettre visszatérve mindketten kezdtük megszokni a hőséget a zajt.Amikor DJ egy pörgős számot játszott,mindketten őrülten táncoltunk Adammel,amikor pedig a zene lelassult,fejemet vállára hajtva lassúztunk.Csodás este volt,azonban egy idő után mindketten kiszáradtunk,ezért Adammel leültünk egy asztalhoz,és mindkettőnknek hozott egy-egy pohár színes koktélt.A nevét nem tudtam,de isteni íze volt.Vasánap is valami ilyesmit ittam.Mikor megittuk az italainkat,én visszavittem a poharainkat,majd ismét visszatáncoltunk a parkettre.Mindketten jól éreztük magunkat,és a jó hangulat hevében elcsattant egy két csók,de persze ez egyikünket sem zavarta,sőt,kiválóan szórakoztunk.Adam remek társaságot nyújtott,ugyanis eddig még nem volt olyan barátom,aki ilyen jól bírta a bulikat és a koktélokat.Na és persze engem,ugyanis láthatóan kedvelt.Ahogy én is őt.


Bejegyezte:Amelia

Helló újra!

A 8.fejezetet szombaton,vagy legkésőbb vasárnap rakom fel(ugyanis még újra kell írnom a pendrive miatt).De most nem ezért írtam..
Roppant hálás vagyok NikittaDreamwriternek,az első követőmnek,ezért szeretném megajándékozni ez fülbevalóval. Ezúton szeretném megkérdezni Nikittát,hogy milyen úton adjam át az ajándékát.Ha eldöntötted,ide írj:  amelia_sandres@citromail.hu
A második követőnek is meglepetést tartogatok,sőt a harmadiknak is.Ki lesz a befutó?


Bejegyezte: Amelia

7.fejezet-A találka..

Sziasztok!

A pendrive-om továbbra sem került elő,de semmi ok aggodalomra,ugyanis emlékezetből megírtam nektek újra a 7.fejezetet!Tudom,hogy mostanára két fejezetet ígértem,de emlékezetből az nehéz lenne,na meg kezdek elálmosodni,és holnap suli,szóval..

Na mindegy is,kellemes olvasgatást,és köszi a linkcseréket!

Elpirultam.Ugyanis rögtön eszembe jutott,ki is Adam.Ő volt az a férfi,akivel vasárnap a bárban találkoztunk,majd a hotelben folytattuk az ismerkedést.Hirtelen felderengett a szemem előtt,hogy is nézett ki: magas,izmos férfi,csaknem hófehér bőrszínnel,mélybarna hajjal és éjfekete szemekkel.Visszatérve ábrándozásom mélyéről folytattam a telefonbeszélgetést:

-Adam..Miért keresett fel?És különben is:honnan tudja a számom?!-kérdeztem.Ugyanis nem emlékeznék,hogy megadtam neki a számom.Mondjuk nem mintha sokra emlékeznék arról az estéről..

-Először is:vélaeményem szerint viszonyunk közelebbi a magázódásnál,ígyhát javaslom,hogy tegeződjünk.Anette..

-Renden..Tegeződjünk.-mondtam miközben magam elé képzeltem Adamet.

-Szóval,Anette.Gondolom már észrevetted,hogy az ezüst fülbevalód,ami azon az ominózus estén volt rajtad..Nos,szóval nálam maradt.Én sem tudom hogyan,de valahogy a farzsebemben landolt.Visszakéred,vagy tartsam meg,mint kedves emlék?

-Szeretném visszakérni.Mondjam a címem?-kérdeztem

-Nem,Anette.Én egy kicsit másra gondoltam.mi lenne,ha találkoznánk ma este?Mondjuk egy étteremben?

-Rendben.-egyeztem bele a találkába.

-Én a Subnwillenre gondoltam.Légy ott este hétre.Ne késs!-mondta,majd lerakta a telefont.Még percekig ábrándoztam a mobilommal a kezeimbe.

*

Hétre odaértem az étterembe.Taxival mentem.Kiszálltam az autóból az étterem bejárata előtt.Egy személyzetis rögtön odajött hozzám:

-Üdv a Subnwillenben.-mondta a frakkban feszítő férfi,miközben egy széles mosoly húzodott ajkain.

-Üdv.-mondtam

-Van foglalt asztala,vagy..-mondta a férfi,de valaki a hátam mögül félbeszakította:

-A hölgy velem van.-mondta.Megfordultam.Adammel találtam magam szemben.A személyzetis visszaállt a bejárat mellé:

-Eljöttél..-mondta Adam.-Menjünk be.-megfogta a kezem,és elindultunk a bejárat felé.A férfi,akivel két perce beszéltem,lecsatolta a cordont.Beléptünk.Hatalmas hely volt,tele fehér,illetve piros asztallal leterített kerek asztalokkal,körülöttük széken ülő emberek.Lágy,halk zene szólt.Odamentünk a ruhatárhoz.Adam lesegítette rólam a fehér szövetkabátom,majd ő is levette fekete bőrdzsekijét.Leadtuk a ruhatáros hölgynek,aki adott egy cetlit,rajta egy három jegyű számmal,amit a távozáskor kell majd felmutatnunk:

-Az asztalunk arra van.-mondta Adam egy fehér abroszos asztalra mutatva.Odamnetünk.Adam kihúzta nekem a széket.Úriember.-gondoltam magamba.Mindkettőnk előtt volt egy pohár:

-Gondoltam merész leszek,és rendeltem neked pezsgőt.Remélem eltaláltam.

-A kedencem.-mondtam majd belekortyoltam.Adam önmagának whisky-t rendelt.Kinyitottuk az aztalunkon heverő étlapokat,majd némán tanulmányozni kezdtük.Először Adam döntött.Intett a pincérnek,aki felvette a rendelését,majd az enyémet.Rögtön a főétellel kezdtünk.

* 

Az este további része fantasztikusan telt.Az ételek finomak voltak,és a társaság,Adam is szórakoztató volt.Humoros férfi volt,akivel bármiről el lehetett beszélgetni.a jó hangulat közepette eszembe jutott,miért is jöttem:

-Adam,elhoztad a fülbevalóm?-kérdeztem

-Hát persze.A bőrdzsekim zsebébe van,az pedig a ruhatárban.A vacsora után odaadom.Hová menjünk,miután itt végeztünk?-kérdezte Adam.Úgytűnik,többet akar tőlem,mint azt gondoltam volna:

-Mégis hogy érted ezt?-kérdeztem kissé meglepődve.

-Fiatal még az éjszaka.Elmehetnénk a szórakozóhelyre,ahol legelőször találkoztunk.-beleegyeztem.Adam kifizette a vacsorát,majd kikértük a kabátjainkat a ruhatárból.Adam kivette az asztalon heverő bőrdzsekije zsebéből a fülbevalóm.Átnyújtotta,én pedig becsúsztattam a ritikülömbe.Adam felsegítette rám a kabátom,majd ő is felöltözött.Kiléptünk az étteremből.Adam előhúzott a zsebéből egy kocsikulcsot,majd egy fehér,felhajtott tetejű Cabriora irányította azt.Kinyitotta nekem az anyósülés ajtaján,ő pedig beült a vezetőülésbe.Elindultunk a klubba.

Amelia

Sziasztok!:(

Sziasztok!


Sajnálatos,de pár napig valószínűleg nem tudok újat felrakni,mivel a pendrive-om,amin a sztorit tartom,valahová elkallódott,de már ezerrel keresem,úgyhogy nemsokára jövök két új fejezettel!


Addig is puszi: Amelia