14.fejezet-Innen már nincs visszaút..

Sziasztok!


Itt az új feji,kellemes olvasást.És köszönet a több,mint 500 látogatónak!!:)


A reptér hatalmas volt.Minden irányban kijelzők villogtak,és stresszes utasok rohantak erre-arra.Ha tizenöt jegypénztár nem volt,akkor egy sem.Persze mind a tizenöt pénztárnál kígyózó sorban álltak a siető,türelmetlen emberek.A tizes kaput kellett keresnem.Egy személyzetistől kértem útbaigazítást:
-Üdv,egy kis útba igazításra lenne szükségem.
-Mit keres,kisasszony?-kérdezte az úr.
-A tizes kaput.Meg tudná mondani merre van?
-Hát persze:itt elmegy egyenesen,és az 5.kapu jobbra.Nem kehet eltéveszteni.-mondta a férfi kezével mutatva az irányt.
-Köszönöm.-mondtam,majd tovább hurcoltam a bőröndjeim egészen a tizes kapuig.A gép bejárata előtt egy stewardess állt:
-Üdv.-mondta a hölgy bizalomkeltő mosollyal.
-Üdv.-mondtam,majd felmutattam a repjegyem.A hölgy tanulmányozta,majd azt mondta:
-Nos,első osztály,igaz?-bólintottam.-Fáradjon velem!.-mondta a hölgy,majd elkísért a helyemig.Ott ezt mondta:
-A poggyászait most el kell vinnem,de persze a kézi poggyász maradhat.Felszállás negyed óra múlva.Addig is rendelhet magának ételt vagy italt.Azonnal itt terem egy munkatársam,ha megnyomja az ülése mellett lévő zöld gombot.Kellemes utat!-köszönt el a hölgy,majd elindult a csomagjaimmal a gép vége felé vezető bézs szőnyegen.Levettem a kabátom,és a mellettem lévő ülésre tettem.Ha valaki majd jön,magamhoz veszem.Megnyomtam a zöld gombot,és két perc múlva ott termett egy szintén vigyorgó,fiatal nő:
-Üdvözlöm,miben segíthetek?
-Helló.-köszöntem.-Szeretnék valamit enni.Esetleg van valami étlap,vagy ilyesmi?
-Persze.-mondta a hölgy,majd előhúzott az előttem lévő ülés háttámláján lévő tartójából egy prospektust.-Ebből nyugodtan tud válogatni.-mondta,majd a karórájára nézett,és azt mondta.-Ó,már csak tíz perc van a felszállásig,úgyhogy siessen!Ha sikerült választania,jelezzen a zöld gomb megnyomásával,és az egyik utaskísérő majd felveszi a rendelését.-mondta a hölgy.Bólintottam,majd elkezdtem az étlapot tanulmányozni.Gyorsan sikerült választanom.Megnyomtam a zöld gombot.Egy férfi sietett felém:
-Tessék!-mondta hál' istennek széles mosoly nélkül.
-Nos,egy tál bolognait kérnék,sok sajttal.
-Azonnal.-válaszolt az úr.Öt perc múlva visszajött egy ezüstfedővel letakart tállal:
-A rendelése.Jó étvágyat.-mondta a férfi.A kezembe adta a tálat,majd távozott.Levettem a fedőt a tálról,amin púpozott adag hosszú tésztaszálakból álló ínycsiklandó illatú bolognai volt.Nekiláttam az evésnek.


*
Öt perc elteltével máris végeztem az ebéddel.Egy segítőkész utaskísérő kérés nélkül elvitte a tálam.Ránéztem a karórámra.Két perc múlva indult a gép.Egy stewardess megállt a szerelvény elejébe.Hangosbemondóval beszélt:
-Figyelem,kedves utasok!Két perc múlva felszállás.Ismétlem:két perc múlva felszállás!Mindenki csatolja be az övét,és addig maradjon a helyén,amíg nem engedélyezzük a felállást.A repülőút 8 órás lesz.Az utaskísérőktől kérhetnek párnát és plédet az alváshoz,valamint az ülés háttámlája egyszerűen hátrahajtható.De ha ez gondot okozna,mindannyian állunk az önök rendelkezésére.Köszönöm megtisztelő figyelmüket!-mondta a hölgy,majd leült a helyére,és becsatolta az övét.A gép megkezdte a felszállást.


Amelia

13.fejezet-Búcsú..

Nemsokkal később Adammel már a lakás előtt álltunk,és a taximra vártunk.Az idő eléggé hideg volt,és ha ez még nem lenne elég kellemetlen;hűvös,csípős szél fújt.Fáztam,és egy pillanatra eszembe ötlött,hogy átölelem Adamet,hogy egymást melegítsük.De egy perc múlva leesett,hogy Adam vámpír,ígyhát a teste valószínűleg jéghideg.Még mindig különös ez az egész.Bár Adam vámpír,ez nem változtat semmit.Ugyanúgy szeretem Adam-et,és hiányozni fog,mikor Londonba leszek.


*


A taxi pontosan fél kettőre érkezett a ház elé.Leparkolt mellettem,letekerte az ablakot,és így szólt:
-Ha nem tévedek,ön bizonyára Ms.Fishburg.
-Üdv.-nyújtottat kezet a sofőrnek az ablakon át.-Anette Fishburg.-mutatkoztam be.
-David Andrews.-mutatkozott be a sofőr.-Indulhatunk?
-Persze.-mondtam.Mialatt én elbúcsúztam Adamtől,a sofőt bepakolta a őröndjeim a csomagtartóba:
-Hiányozni fogsz.-mondtam.Megöleltem Adamet.
-Te is.-válaszolta Adam az ülelés után,majd megcsókolt.Szendvedélyes,hosszas csókunk után Adam kinyitotta nekem a taxi ajtaját,majd beszálltam.Adam becsukta nekem az ajtót.Letöröltem az ablakról a párát,és integettem neki.Visszaintegetett.A sofőr hátranyújtott nekem egy borítékot,és azt mondta:
-Ezt Mr.Harrison küldi,a főnöke.
-Köszönöm.-válaszoltam,majd elindultunk.


*


Kinyitottam a borítékot.Benne volt a repjegyem,és egy papír,amin a következő állt:
A reptérre körülbelül három órára fog odaérni.Menjen a kettes felszálló pályára,mutassa fel a stewardessnek a jegyét.Ő majd elkíséri a helyére.Mivel a jegye első osztályra szól,lesz lehetősége étkezésre.A repólőút körülbelül nyolc órás.Fél tizenegykor fog leszállni a gép.A borítékban van ötven dollár.Az elég lesz taxira.Menjen a Mayer Hotelbe.A recepciónál mondja el,hogy ön Anette Fishburg.A személyzet fel fogja kísérni önt a hotelszobájára.Odaadja majd a széfkulcsot,és a mágneskártyát.A széfben talál egy hitelkártyát,és elegendő kézpénzt.Ha kézpénre lesz szüksége,vegye ki a kék színű kártyát a széfből,menjen a Shorrings bankba.Ha átnyújtja a kártyát,bármennyi kézpénzt kérhet.Az hotelben való étkezés és a további szolgáltatások már ki vannak fizetve.A széfben lévő mobilon fogom hívni.Sok szerencsét és kellemes utat!


Jó hosszú szöveg volt.Mire végigolvastam,már elérkeztünk a reptérre.Mr.Andrew kiszállt az autóból,és kinyitotta nekem az ajtót.Kiszálltam.A taxi melegéből kiszállni a kinti hidegbe nem volt kellemes érzés.Mr.Andrews kivette a két bőröndöm a csomagtartóból,majd elköszönt,visszaült az autójába,és elhajtott.


Amelia

12.fejezet-Hogy mi?!

Sziasztok!


Tudom,fura,hogy egy nap két fejezetet is felrakok,de holnap nem tudok majd írni(valsz.),ezért írok most.



-Vámpír vagyok.
-T-tessék?-egy percig azt hittem,rosszul hallok.Aztán eszembe jutott,amit Mr.Harrison mesélt két napja.Lehet,hogy tényleg léteznek vámpírok?-Hogy vámpír?Te most viccelsz?
-Nem.Nem viccelek.-mondta Adam a hátam mögül.A hátam mögül?Megfordultam,és ismét Adammel szemben találtam magam.Mindig is volt benne valami rejtélyes és titokzatos.Talán pont ez az?
-Ezzel magyarázod az előbb történteket?
-A sebessséget?Nos,igen.A vámpírlét egyik velejárója.És,ha valami nem fogott volna meg benned:máár rég kiszívtam volna belőled az összes csepp vért.
-És?Van esetleg bármi,amivel bizonyíthatod,hogy vámpír vagy?-kérdeztem kissé kételkedve.
-Bizonyíték?Hogyne.-Adam előhúzott egy képet a bőrdzsekije belső zsebéből.Ősréginek tűnt.Adam volt rajta pár férfi társaságában.Adam reneszánsz kori ruhában feszített.A fotó hátulján egy évszám volt tintával felfirkantva:1876.Beláttam,ez egy meggyőző bizonyíték volt.Visszaadtam a képet Adamnek,aki visszarakta a zsebébe azt.
-Na,most már elhiszed?-kérdezte Adam gúnyosan.-bólintottam.Elkezdtem járkálni a szobában,miközben hangosan gondolkodtam:
-Szóval léteznek vámpírok.Vagyis Mr.Harrison nem hiába küldött Londonba,hogy vámpírok után kutassak.
-Hogy mi?-szakította félbe tanakodásomat Adam.-Te ezért mész Londonba?Ezt az előbb elfelejtetted elmondani.Nem mehetsz egyedül.
-Miért nem?-kérdeztem
-Csak mert nem,érted?Ez túl veszélyes lenne..
-Hogy-hogy?
-Csak mert..szóval a támadások fő mozgatóeleme egy 1200 éves,vérszomjas vámpír,Damien.
-Hogy egy 1200 éves vámpír?Úristen,mibe csöppentem én bele.-a beszélgetésünket a telefonom csörgése szakította félbe.Felvettem:
-Tessék?
-Üdv,Anette Fishburg-t keresem.
-Én vagyok.Kivel beszélek?
-Mr.Andrews vagyok,a sofőrje.Remélem nem feledkezett meg a mai útról.A taxival fél óra múlva érkezem a háza elé.
-Rendben.Köszönöm,hogy hívott.Viszhall.-Mr.Andrews letette a telefont,majd ismét Adam felé fordultam:
-A sofőr volt,aki elvisz a reptérre.Fél óra múlva itt lesz.Ha  még mindig velem akarsz jönni,akkor..
-Míg telefonáltál,átgondoltam a dolgot.Én nem mehetek veled.Damien valószínűleg megtalálna,és végezne velem.Viszont adok valamit,ami megvéd.-mondta,majd előhúzott a zsebéből egy láncot,amin egy apró üvegcse lógott:
-Egy lánc fog megvédeni?
-Pontosan.-válaszolta Adam.-Az üvegcsében vasfű van,ami a vámpírok számára a napfény mellett a legerősebb méreg.Halálos.Amíg a láncot viseled,Damien nem fog tudni ártani neked.
-Ez idáig világos.De miért akarna Damien ártani nekem?
-Nos,mint azt gondolom már tudod,Damiennel nem igazán szimpatizálunk.Sőt:egyenesen halálos ellenségek vagyunk,vagy már 100 éve.Az pedig sok idő.Valószínűleg mióta Amerikába költöztem,Damien minden mozzanatomat figyeli.Vagy figyelteti.Így bizonyára tud rólad,és amint Londonba mész,végezni akar veled.Vagy ki akar végeztetni.
-De miért?
-Még mindig nem érted,Anette?!Hogy fájdalmat okozzon nekem.

Amelia

11.fejezet-A vallomás..

Sziasztok!Itt az újabb fejezet.Többet nem is fűznék hozzá,csak talán még ennyin,hogy köszönet az eddigi látogatóknak.Már több mint 400-an olvastatok...


-Elutazok.-mondtam,miközben a tükörben igazgattam a hajam.
-Csakugyan?Na és,hová?-Adam arcán nem látszódott túl nagy meglepődöttség.
-Londonba.-megfordultam,és hirtelen kb.2 centire voltunk egymástól.A tökéletesen szimmetrikus arcán most már kezdett halvány érdeklődés tükröződni:
-És ezt miért nem mondtad tegnap?-kérdezte Adam felháborodva.
-Csak mert...-nem tudtam folytatni a mondatom,ugyanis nem igazán volt megfelelő indokom.
-Szóval elutazol.-válaszolt Adam a félig elmondott szánalmas indokomra.Elkezdett fel és alá járkálni a szobában összefont karokkal.Az állát a tenyerén támasztotta,és miközben járkált,ezt ismételgette:
-Elutazol.Hmm..-látszott,hogy valamin erősen tanakodik,de nem mondta el,min.Már attól is szédültem,ahogy néztem Adam-et,miközben sétált,úgyhogy inkább leültem az ágy szélére.Pár perc múlva Adam megállt az ablak előtt,és csak nézett előre.A nap megvilágította finom arcvonásait.Nem bírtam ki,hogy ne lopózzak a háta mögé,így hát megtettem.De mielőtt még megérinthettem volna a vállát,Adam reflexszerűen megfordult,a következő pillanatban pedig már a falhoz simulva álltam Adammel szemben.A levegő szinte forrt kettőnk között.Bevallom,élveztem a helyzetet,de nem tudtam,hogy kerültünk ilyen hirtelen a szoba egyik végéből a másikba ilyen hirtelen.Hihetetlenkedve néztem Adamre.Mintha azt kérdezném tőle: 'ez most mi volt?'Úgy tűnik,ezt hangosan mondtam,mivel Adam azt kérdezte:
-Meglepődtél?
-Nem is kicsit.Mi volt ez a Batman-sebesség,Adam?-kérdeztem még mindig hihetetlenkedve.Adam válaszképp megcsókolt.Én pedig nem törődve az előbbb történtekkel,visszacsókoltam.Hosszas csókunk után mindketten egymás szemébe néztünk.Gyönyörű égkék szemébe hamar belegabalyodtam.És irtó hosszas munka volt kigabalyodni onnan.De azthiszem végtére is sikerült,mivel újra kérdések hada zúdult ki belőlem:
-Adam..Most komolyan..-a pár perces csendet Adam szakította meg:
-Hát jó..Ugye nem vagy ijedős?.-kezdte Adam
-Ugyanmár.Ki vele!-Adam mély lélegzetet vett,majd olyat mondott,amire még véletlenül sem számítottam:
...

Amelia

Sziasztok!

Gondolom emlékeztek,h volt egy szavazás,aminek két napja lett vége.Mára összesítettem és véglegesítettem a szavazatokat,és egyenlő lett.50%legyen kép,50%ne legyen.Ezért úgy döntöttem,h hétfőn újraindítom a szavazást,és péntekig szavazhattok majd,Remélem ezúttal egyértelműbb lesz a végeredmény!
Ui:A fejezetet szombaton hozom.

Amelia

Figyelem!

A szavazás január 16-án 15:00 kor lejár.Szavazzatok!:)


Amelia

10.fejezet-Meglepetés!

Sziasztok!
Meghoztam a 10.fejezetet.Jó olvasgatást!
Ui: Szavazni már nem sokáig lehet(jobb oldal),és eddig eléggé egyöntetű a döntés az egyik irányban.Aki még nem szavazott,tegye meg!;)



Mikor reggel ébredeztem,rettentően különös érzés tört rám.Olyan egyedül és magányosan éreztem magam,és valamilyen szinten Adamet is hiányoltam,hiszen végtére is eléggé megkedveltem.Épprn fel akartam hívni,mikor betoppant a szobámba.Hirtelen megörültem,de furáltam,hogy itt találom:
-Te itt aludtál?-kérdeztem
-Igen,a vendgészobádban.Jut eszembe:a vízágy igen kényelmes.Máskor is igénybe venném.-mondta Adam,majd a fejével felém biccentett:
-Rendeltem reggelit.Két személyre.A konyhában vár.-mondta,majd elindult a konyha felé,én pedig utánakiáltottam:
-Én is mindjárt megyek,csak még rendbehoznám magam!
-Ugyanmár.-válaszolt Adam a konyhából-a szépítkezés ráérne reggeli után is.-azért én még gyorsan felkaptam a hajkefém az öltözőaztalról,és áthuzgáltam egy párszor a hajamon,majd felvettem a köntösöm,és Adam után igyekeztem,aki már a konyhában várt:
-Mit eszünk?-kérdeztem,miközben leültem az asztalhoz.
-Ó,igazi olasz specialitást,remélem szereted.-mutatott az asztalon lévő hatalmas pizzára.Elmosolyodtam,makd felnyitottam a doboz tetejét.Sajtos sonkás pizza volt,kukoricával hintve:
-A kedvencem.De miért nem esszük meg a nappaliban?-kérdeztem,majd felemeltem a pizzát az asztalról,és besétáltam vele a nappaliba.Két másodperc múlva már mindketten a kanapén ültünk,és pizzát ettünk.Persze evőeszközre,vagy tányérra egyinkünknek sem volt szüksége.


*


Negyed órával később mindketten jóllakodtan keltünk fel  a kanapéról.Adam kidobta az üres dobozt a szemetesbe,én pedig egy kis ideig igénybe vettem a fürdőt.Gyorsan lezuhanyoztam,rendesen kifésültem a hajam,és lehelletnyi sminket raktam az arcomra.Nehogy már Adam előtt úgy nézzek ki,mint egy zombi.Beszaladtam a hálóba,hogy átöltözzek.Felvettem a piros rövidújjú blúzom,a sötétszínű szűkfarmerem,és a fekete magassarkúm,majd magamra aggattam a fülbevalót,amit tegnap kaptam vissza Adamtől,majd felvettem az ezüst nyakláncom.Adam bejött a szobába,és megdicsérte a külsőm:
-Ahhoz képest,tegnap hogy ki voltál ütve..-mondta Adam,miközben az a sejtelmes mosolya kiült az arcára.-Jut eszembe:mi dolgod van ma?-ez volt az a megfelelő hely és idő ahhoz,hogy kitálaljak Adamnek,de valahogy mégsem voltam rá képes.        
Amelia

9.fejezet-Ittasan..

Hajnali egy körül kábultam támolyogta ki a klubból,természetesen Adammel.Úgy tűnt,ő jobban bírta azt a sok koktélt,amit megittunk,ugyanis határozott léptekkel vezetett engem az autóig.A karommal átkaroltam a vállát,a fejem pedig ráhajtottam a vállára.Segített elmenni a kocsijáig,rám adta a kabátom,és besegített az autó anyósülésébe.Ő beült a vezetőüléshez,és megnyomott egy gombot,aminek hatására felcsúszott a kocsi teteje.Nem tudom,hogy gondolta,hogy ittasan fog vezetni,de úgy döntöttem,ráhagyom a dolgot.Talán már van benne gyakorlata.Mármint az ittasan vezetésben.Megkérdezte tőlem,hova lesz a fuvar,mire én nagy nehezen kihabogtam-hebegtem a címem:
-River Street 322/c.-Adam bepötyögte a címem a GPS-be,és elindultunk hozzám.Egész úton precízen vezetett,de látszott rajta,hogy ő is kezd fáradni.Végül nagy nehezen elfuvarozott hazáig,ahol kiszállt,kinyitotta az ajtómat,és kiszedett az ülésből.A karjain vitt,és közben próbált ébren tartani:
-Gyerünk,karold át a kezeiddel a nyakam.Téged aztán jól kiütöttek azok a koktélok.Legutóbb azért egy kicsit jobban bírtad.De se baj.Azt ajánlom,reggek igyál meg egy pár csésze kávét,feketén.És facsarj bele citromot.
-Citromot?-kérdeztem rekedtes hangon.Úgy tűnik,megártott a hangos beszéd a klubban,és holnapra várhatóan minden hangom el fog menni.Az első napom Londonban némán kell majd eltöltenem.Beleborzongtama gondolatba.Vagy csak hodeg van:
-Adam..-szóltam a kapuhoz érve.
-Tessék?
-A kulcscsomóm a táskám kis rekeszéban van.Kivennéd?-Adam szó nélkül előhúzta a kulcscsomóm a táskámból,és megkérdezte:
-Melyik az?
-A kék srasszos az.-Adam kinyitotta a kaput,bevitt,és megnyomta a lift hívó gombját,majd ezt kérdezte:
-Ne kísérjelek fel?
-Ugyan,megoldom.-mondtam,majd mikor Adam letett,majdnem elestem,de szerencsére elkapott.
-Inkább felvinnélek.-bólintottam,majd ismét felemelt.Beszálltunk a liftbe.Próbáltam megnyomni a 2-es gombot,de nem értem el Adam karjai közül:
-Hányadikon laksz?Majd én inkább benyomom a gombot.
-A másodikon.
-Szóval, a másodikon.-mondta,majd benyomta a 2-es gombot.A lift ajtajának két szárnya,hussanva összecsapódott,majd elindultunk a másodikra.A korlátba kapaszkodva álltam,bár Adam hátulról átölelt.Körülbelül két másodperc altt felértünk.Az ajtók szétnyitódtak,és Adam ismét felkapott.Megnézte a két ajtót,és Megállt az Anette Fishburg feliratú előtt.Szórakozásból bekopogott,hallgatózott,majd bekiáltott:
-Van itthon valaki?
-Nincs..-suttogtam-Kivennéd a piros,kör fejű kulcsot a retikülömből,Adam?-Adam kivette a kulcsot a táskámból,és kinyitotta az ajtót.Belépett az előszobába,miközben én karjai közt már majdnem aludtam.Az előszbába Adam botorkálva kereste a villanykapcsolót,amit végül megtalált,és feloltotta a villanyt az előszobába:
-Szép lakás.-mondta.A fény szétáradt az előszobába,ami nem kicsit bántotta a szemem.Úgyhogy inkább becsuktam a szemem:
-Az első szoba balra a háló.-mondtam.Adam elvitt a szobáig,és mivel mindkét keze,avval volt elfoglalva,hogy engem tartson,berúgta az ajtót.A hálóban is felkapcsolta a villanyt,és lefektetett az ágyba.Levette rólam a cipőm,és lerakta az égyam mellé,a blézeremet pedig ledobta az éjjeli szekrényembe.Ezek után sajna más következett,mint amire számítottam.Befektetett az ágyba,a táskám ledobta a földre,és betakart az ezüst szatén paplannal,majd lekapcsolta  a villanyt.

Amelia

8.fejezet-A klubban

Először is szeretném megköszönni,hogy ennyien olvastok,ez nekem nagyon sokat jelent!:)
Másodszor is,tudom,hogy sok az elmaradásom,de mostanában eléggé összejöttek a dolgok..nem igazán pozitív irányban..:S
DE,most itt van a következő fejezet,amihez kellemes olvasgatást kívánok mindekinek!
Ui:Szerencsére megtaláltam a pendrive-om,úgyhogy ezentúl már gyorsabban érkeznek a fejik,eskü!


8.fejezet-A klubban



Hosszú út után-ami során végig a beépített rádión hallgattuk kedvenc zenéinket-végre megérkeztünk egy klubbhoz.Adam kiszállt az autóból,kinyitotta az én oldalamon is a kocsi ajtaját,majd karját nyújtva kisegített az autóból.Először nem ismertem fel a helyet,de később már derengett valami.Adammal tulajdonképpen ezen a helyen ismerkedtünk meg.Milyen szép este is volt..


*


A klubban ismét nagy volt a nyüzgés és atömeg, a zene pedig szinte üvöltött.De összessgégben kellemes hely volt.A tömeg csupa bulizó fiatalból állt,akik vagy a táncparketten táncoltak,vagy félrészegen egy széken ültek egy asztalra hajtva fejüket.Adammel a lárma ellenére próbáltunk kommunikálni egymás füléhez közel hajolva:
-Üljünk le a bárpulthoz,és kérjünk egy széfkulcsot!-ordította Adam.Bólogatással válaszoltam.Hogy ne veszítsük el egymást a tömegben,megfogtuk egymás kezét,és úgy tolakodtunk át a tömegen a pultig,ahol Adam így szólt a személyzetishez:
-A hölgy és én kérnék egy széfkulcsot!-a pincér Adam kezébe adott egy fémkulcsot,aminek a bilétáján a 33-as szám állt.Bementünk egy kiseb,csöndesebb terembe,ahol a falra fellfüggesztett széfek voltak.Megkerestük a 33-es számú széfet,kinyitottuk a széfet,és beraktuk az értékeinket.Mivel odabent forróság tombolt,levettük a plusz rétegeket magunkról.Én ott álltam egy fekte térdfeletti mélydekoltázsos ruhában,Adam pedig egy fekete pólóban,ami kifeszült izmos testén,egy sötét farmerban és fekete bakancsban.A táncparkettre visszatérve mindketten kezdtük megszokni a hőséget a zajt.Amikor DJ egy pörgős számot játszott,mindketten őrülten táncoltunk Adammel,amikor pedig a zene lelassult,fejemet vállára hajtva lassúztunk.Csodás este volt,azonban egy idő után mindketten kiszáradtunk,ezért Adammel leültünk egy asztalhoz,és mindkettőnknek hozott egy-egy pohár színes koktélt.A nevét nem tudtam,de isteni íze volt.Vasánap is valami ilyesmit ittam.Mikor megittuk az italainkat,én visszavittem a poharainkat,majd ismét visszatáncoltunk a parkettre.Mindketten jól éreztük magunkat,és a jó hangulat hevében elcsattant egy két csók,de persze ez egyikünket sem zavarta,sőt,kiválóan szórakoztunk.Adam remek társaságot nyújtott,ugyanis eddig még nem volt olyan barátom,aki ilyen jól bírta a bulikat és a koktélokat.Na és persze engem,ugyanis láthatóan kedvelt.Ahogy én is őt.


Bejegyezte:Amelia

Helló újra!

A 8.fejezetet szombaton,vagy legkésőbb vasárnap rakom fel(ugyanis még újra kell írnom a pendrive miatt).De most nem ezért írtam..
Roppant hálás vagyok NikittaDreamwriternek,az első követőmnek,ezért szeretném megajándékozni ez fülbevalóval. Ezúton szeretném megkérdezni Nikittát,hogy milyen úton adjam át az ajándékát.Ha eldöntötted,ide írj:  amelia_sandres@citromail.hu
A második követőnek is meglepetést tartogatok,sőt a harmadiknak is.Ki lesz a befutó?


Bejegyezte: Amelia

7.fejezet-A találka..

Sziasztok!

A pendrive-om továbbra sem került elő,de semmi ok aggodalomra,ugyanis emlékezetből megírtam nektek újra a 7.fejezetet!Tudom,hogy mostanára két fejezetet ígértem,de emlékezetből az nehéz lenne,na meg kezdek elálmosodni,és holnap suli,szóval..

Na mindegy is,kellemes olvasgatást,és köszi a linkcseréket!

Elpirultam.Ugyanis rögtön eszembe jutott,ki is Adam.Ő volt az a férfi,akivel vasárnap a bárban találkoztunk,majd a hotelben folytattuk az ismerkedést.Hirtelen felderengett a szemem előtt,hogy is nézett ki: magas,izmos férfi,csaknem hófehér bőrszínnel,mélybarna hajjal és éjfekete szemekkel.Visszatérve ábrándozásom mélyéről folytattam a telefonbeszélgetést:

-Adam..Miért keresett fel?És különben is:honnan tudja a számom?!-kérdeztem.Ugyanis nem emlékeznék,hogy megadtam neki a számom.Mondjuk nem mintha sokra emlékeznék arról az estéről..

-Először is:vélaeményem szerint viszonyunk közelebbi a magázódásnál,ígyhát javaslom,hogy tegeződjünk.Anette..

-Renden..Tegeződjünk.-mondtam miközben magam elé képzeltem Adamet.

-Szóval,Anette.Gondolom már észrevetted,hogy az ezüst fülbevalód,ami azon az ominózus estén volt rajtad..Nos,szóval nálam maradt.Én sem tudom hogyan,de valahogy a farzsebemben landolt.Visszakéred,vagy tartsam meg,mint kedves emlék?

-Szeretném visszakérni.Mondjam a címem?-kérdeztem

-Nem,Anette.Én egy kicsit másra gondoltam.mi lenne,ha találkoznánk ma este?Mondjuk egy étteremben?

-Rendben.-egyeztem bele a találkába.

-Én a Subnwillenre gondoltam.Légy ott este hétre.Ne késs!-mondta,majd lerakta a telefont.Még percekig ábrándoztam a mobilommal a kezeimbe.

*

Hétre odaértem az étterembe.Taxival mentem.Kiszálltam az autóból az étterem bejárata előtt.Egy személyzetis rögtön odajött hozzám:

-Üdv a Subnwillenben.-mondta a frakkban feszítő férfi,miközben egy széles mosoly húzodott ajkain.

-Üdv.-mondtam

-Van foglalt asztala,vagy..-mondta a férfi,de valaki a hátam mögül félbeszakította:

-A hölgy velem van.-mondta.Megfordultam.Adammel találtam magam szemben.A személyzetis visszaállt a bejárat mellé:

-Eljöttél..-mondta Adam.-Menjünk be.-megfogta a kezem,és elindultunk a bejárat felé.A férfi,akivel két perce beszéltem,lecsatolta a cordont.Beléptünk.Hatalmas hely volt,tele fehér,illetve piros asztallal leterített kerek asztalokkal,körülöttük széken ülő emberek.Lágy,halk zene szólt.Odamentünk a ruhatárhoz.Adam lesegítette rólam a fehér szövetkabátom,majd ő is levette fekete bőrdzsekijét.Leadtuk a ruhatáros hölgynek,aki adott egy cetlit,rajta egy három jegyű számmal,amit a távozáskor kell majd felmutatnunk:

-Az asztalunk arra van.-mondta Adam egy fehér abroszos asztalra mutatva.Odamnetünk.Adam kihúzta nekem a széket.Úriember.-gondoltam magamba.Mindkettőnk előtt volt egy pohár:

-Gondoltam merész leszek,és rendeltem neked pezsgőt.Remélem eltaláltam.

-A kedencem.-mondtam majd belekortyoltam.Adam önmagának whisky-t rendelt.Kinyitottuk az aztalunkon heverő étlapokat,majd némán tanulmányozni kezdtük.Először Adam döntött.Intett a pincérnek,aki felvette a rendelését,majd az enyémet.Rögtön a főétellel kezdtünk.

* 

Az este további része fantasztikusan telt.Az ételek finomak voltak,és a társaság,Adam is szórakoztató volt.Humoros férfi volt,akivel bármiről el lehetett beszélgetni.a jó hangulat közepette eszembe jutott,miért is jöttem:

-Adam,elhoztad a fülbevalóm?-kérdeztem

-Hát persze.A bőrdzsekim zsebébe van,az pedig a ruhatárban.A vacsora után odaadom.Hová menjünk,miután itt végeztünk?-kérdezte Adam.Úgytűnik,többet akar tőlem,mint azt gondoltam volna:

-Mégis hogy érted ezt?-kérdeztem kissé meglepődve.

-Fiatal még az éjszaka.Elmehetnénk a szórakozóhelyre,ahol legelőször találkoztunk.-beleegyeztem.Adam kifizette a vacsorát,majd kikértük a kabátjainkat a ruhatárból.Adam kivette az asztalon heverő bőrdzsekije zsebéből a fülbevalóm.Átnyújtotta,én pedig becsúsztattam a ritikülömbe.Adam felsegítette rám a kabátom,majd ő is felöltözött.Kiléptünk az étteremből.Adam előhúzott a zsebéből egy kocsikulcsot,majd egy fehér,felhajtott tetejű Cabriora irányította azt.Kinyitotta nekem az anyósülés ajtaján,ő pedig beült a vezetőülésbe.Elindultunk a klubba.

Amelia

Sziasztok!:(

Sziasztok!


Sajnálatos,de pár napig valószínűleg nem tudok újat felrakni,mivel a pendrive-om,amin a sztorit tartom,valahová elkallódott,de már ezerrel keresem,úgyhogy nemsokára jövök két új fejezettel!


Addig is puszi: Amelia