CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2012. március 31., szombat

18.fejezet-Hirtelen sokk..

Fél órával a leszállás után már a Mayflower Hotelben voltam,és a ruháimat hajtogattam és akasztgattam be a hatalmas gardróbomba.Mr. Harrison nem viccelt,amikor azt mondta,a legjobb ellátásban lesz részem.Nézzük csak,miért.Egy négy csillagos hotel egyik lakosztályában ülök,ahol van fürdő,konyha,nappali,és egy kis háló is,és valljuk be,a lakosztály majdnem akkora,mint az előző lakásom.Miközben a csomagjaimat pakolgattam,két dolgon kattogott az agyam.Az első az volt,hogy is kezdjek hozzá a kutatómunkához.Több ötletem is volt.Az első,ami eszembe jutott,az internet volt,de valljuk be,ez nem túl eredeti ötlet,mivel interneten keresgélni Manhattamben is tudtam volna.A második ötletem egy közvélemény-kutatás volt,ami nagyjából annyiból áll,hogy az utcákat járom fel-alá,és a járókelőkből próbálok minnél több információt kiszedni.És a harmadik: na jó,nem volt több ötletem.A gondolataim a Damien-ügy felé kezdtek sodródni.Nem tudtam mit is akar tőlem,és kicsit bűntudatom is volt miatta.Az első ok a bűntudatra az,hogy már a repülőn megszegtem az Adamnak tett ígéretemet,miszerint óvakodom Damientől,a másik ok pedig a következő: előfordulhat,hogy Damien csak egy szimpla angol pasi,aki szimplán ismerkedni akart.Ezen elgondolkodtam,és miközben újabb és újabb lehetőségek jutottam eszembe a Damien-üggyel kapcsolatban,azt vettem észre,hogy már ki is pakoltam a csomagjaim.Leültem a nappaliba lévő babzsákfotelbe,és a dohányzóasztalon lévő sütemények közül kiválasztottam egy kókuszkockát,amit most nyugodtan majszolgattam.Nem tudom,hogy jutott eszembe Lesley,de eszembe jutott.Azt ígértem neki,felhívom,amint ideértem.Nem szeghetek meg egy nap két ígéretet,ezért felkaptam a vezetékes telefon kagylóját,és tárcsáztam Lesley számát.Kicsöngött.Három csörgés után felvette a kagylót:
-Üdv,itt Lesley J. Blaywood,ki beszél?
-Szia Lesley,Anette vagyok,Londonból.
-Anette!-visított a telefonba Lesley olyan hagosan,hogy el kellett tartanom a kagylót a fülemtől.-Hát megérkeztél Nagy-Britanniába.Ez nagyszerű!Mikor találkozunk?
-Azt hiszem,szombatot beszéltünk meg,vagy tévedek?
-Nem,nem,én is így emlékszem,de mivel Damien telefonált,hogy már ma megérkezett Londonba,már csak délutánig kell rá várnom,amíg átér haza.Gondoltam,mivel szinte semmi dolgod,átmennénk holnap,ha nem zavarna.Na?-kérdezte lelkesedő hangon Lesley.Átgondoltam újra mit mondott,majd visszakérdeztem,mivel azt hittem,rosszul hallok:
-Damien?
-Igen,a barátom,már meséltem róla,nem?Csak nem elfelejtetted?
-Nem..dehogy.-mondtam,miközben a gondolataim már egészen másfelé jártak:
-Figyelj Lesley,most le kell tennem,de a délután folyamán még ígérem,felhívlak,rendben?
-Jó,de...
-Szia!-mondtam,majd sietősen letettem a kagylót,és szó nélkül magam elé meredtem.

2012. február 16., csütörtök

17.fejezet-Hold 'em

Sziasztok!Amint azt ígértem,gyorsan hoztam a kövi részt.Remélem tetszeni fog!




Damien még mindig távol volt.Gondoltam,megsértődött,amiért nem olvastam el az újságát,és visszaült az idős hölgy mellé.Hátranéztem az idős hölgy ülése felé,de Damien nem ült ott.Nem tudtam,hol lehet.Aggódtam,mert hogyha tényleg vámpír,lehet,hogy éppen most végez valaki életével a gép egyik eldugott szegletében.Hirtelen átfutott rajtam a hideg.Beleborzongtam ebbe a gondolatba,de csak nem szólhattam egy stewardessnek,hisz' az emberek nem hisznek a vámpírok létében.Csak néhányan,de őket a társadalom elítélte.Nem akartam erre a sorsra jutni,úgyhigy hallgattam,miközben idegeskedtem.
Kinéztem az ablakon.Az  égboltot sötétség takarta el.Az ablakon át nem lehetett a sötétségen kívül semmit sem látni.
*
Nyugtalakodtam.Megkérdeztem egy stewadesstől mennyi az idő.Háromnegyed tíz volt.Hirtelen valaki megszólított:
-Ezt nézd!-mondta Damien álmos hangon.Két keze tele volt mindenféle édességgel,és bizsukkal.
-Ezeket meg honnan szerezted?-kérdeztem,miközben döbbentem néztem Damien hozományaira.
-Nyertem.Pókerben.Nem hittem volna,hogy ennyire jó vagyok.-mondta,majd leült mellém,a helyére.
-Mégis kivel pókerezett,Damien?-faggatam tovább.Biztos megölt valakit,és az ő dolgait lopta el.
-A másodosztály utasaival.Unatkoztam,és nem volt jobb dolgom.No meg,imádom a pókert.És nem hiába..-és is tudtam pókerezni.Elég jól.Az unokatesóim és a szüleik Vegasban élnek.Kilenc éves koromig majdnem minden nyáron elvittek hozzájuk a szüleim,amíg ők üzleti útra mentek.A nagybátyám egy helyi klubb vezetője volt.Értett a játékhoz.Mikor hét éves voltam,megtanított játszani.Egyből belejöttem.Minden unokatesómat megfosztottam a zsebpénzüktől.
-Maga is játszik?-kérdezte Damien-válaszképp elmeséltem neki az előbb említett történetemet.
-Miért nem jön velem a másodosztályra játszani?Az utasok igazán barátságosak.-mondta-És bénák!-nevetett.Mivel unatkoztam,szerettem a pókert,és kíváncsi voltam,igazat mond-e,vele mentem.Jó pár utas egy helyre tömörülve játszott:
-Visszatértem.-mondta Damien.-Készen álltok a vereségre?-kérdezte fölényesen.-Higyjétek el,mire leszállunk,fele olyan nehéz lesz majd a csomagotok,mint most.
-Hoztad a barátnőd?-kérdezte egy férfi.-elkerekedett a szemem.Úristen!
-Nem,csak mellettem ül a gépen.Ő itt Anette!-mondta felém nézve.-Gyerekkora óta játszik,és elmondása szerint jól.
-Helló-mondták az utasok barátságosan.-visszaintettem.Volt egy szabad hely,Damien mellett.Kivételesen nem zavart a jelenléte,hiszen itt nem tudott bántani.Elkezdtük a játékot.Tétnek először az ezüstkarkötőm tettem fel.Miután mindenki feltette a tétet,az osztó kiosztotta a lapokat,és elkezdtünk játszani.Damien tényleg jól játszott,de még véletlenül sem közelítette meg az én szintem.Simán levertem mindenkit.Egy halom kacatot nyertem.Bizsuk,jó pár dollár,édesség,és apró kacatok.A játék után ott maradtunk,és beszélgettünk a játékosokkal.A legidősebb játékos 60 év körüli volt,a legfiatalabb pedig olyan 14 év körüli.A korkülönbség ellenére persze mindenkivel jót lehetett beszélgetni.A leszállás megkezdése előtt pár perccel visszamentünk a helyünkre.A nyereményeimet a kézipoggyászomba pakoltam.Becsatoltuk az öveinket.Az utolsó pár percben,amit a repülőn töltöttünk,Damien megdícsért,milyen jól játszom.Mondtam,hogy ő is kitett magáért.Hogy ne érezze rosszul magát a veszteség miatt,odaadtam neki a Rolex órát,az egyik nyereményt,amit hasztalannak tekintettem.Cserébe adott egy pár ezüst fülbevalót,amit nyert,és ami pont illett az ezüst karkötőmhöz.Megígértette velem,hogy másnap hívjam fel:
-Ha eszembe jut..-mondtam bizonytalanul.Nem akartam felvenni vele a kapcsolatot.
A gép megkezdte a leszállást.

Amelia Sandres

2012. február 14., kedd

16.fejezet-A gépen..

Sziasztok!Hoztam új fejezetet.Ebben a fejezetben nem sok minden történik,de ha kihagyjátok,nem fogjátok érteni a következőt.Lehet,hogy ez egy kicsit rövid lett,de a következőt majd megpróbálom jobban megnyújtani.

Feszülten ültem le a helyemre.Damien arcát éppen takarta a Manhattam Herald újság,ami úgy tűnt,leköti,mivel eddig mág nem szólt hozzám.Nem tudtam,mivel foglaljam el magam.Damiennel nem szívesen beszélnék,és újságot sincs kedvem olvasni.Úgyhogy inkább az ablakon legeltettem a szemem.A merengésemből Damien húzott ki:
-Anette?-válaszképpen csak arccal felé fordultam.
-Önt nem érdekli az újság?Épp most végeztem vele?-kérdezte
-Nem,már olvastam.-hazudtam.
-És mit szól a tőzsde hírekhez?-kérdezte.Fogalmam sem volt,miről beszél,de eszembe jutott,hogy a mi újságunkban mindig írunk a tőzsdéről,és fejből tudtam,mit írtam róla,így hát elkezdtem arról beszélni:
-Érdekes,hogy a yen kezdi elveszteni az értékét,nem gondolja?-kérdeztem
Damien kuncogott.Nemsokára meg is tudtam,miért:
-Maga bizonyára egy másik újságra gondolt.Ebben nincs tőzsde.Miért nem mondta egyszerűen,hogy most nincs kedve olvasgatni?Megértettem volna.-mondta.Zavaromban elmosolyodtam,majd ismét az ablak felé fordultam.
Ez nem is kicsit kínos.-gondoltam.Még rosszul is érezném magam hazugságom miatt,ha nem tudnám,ki is ül  mellettem.Mármint még nem bizonyos a dolog,de majd úgy is kiderül..Hátrahajtottam az ülésem,és úgy néztem a végtelen égboltot
*
Most keltem fel.Egy pléd volt rámterítve,amit gondolom egy stewardessnek köszönhetek.Úgy tűnik,miközbe a tájat csodáltam,elaludtam.Nem is csodálom,ennyi stressz után.Fogalmam sem volt,mennyi az idő.Oldalra néztem.Damien nem ült a helyén.Vajon hol lehet?Végülis.nem számít. A jelenlétében úgyis stresszes vagyok,félek,hogy egyszer csak azt súgja a fülembe: "Tudom,ki vagy,és azt is,hogy tudod,én ki vagyok."-ebbe a gondolatba beleborzongtam.Megnyomtam a zöld gombot,és kicsit visszább hajtottam az ülésem.Nemsokára egy stewardess topogott az ülésemhez,tűsarkú cipőben:
-Miben segíthetek?-kérdezte,miközben megigazította a fején lévő kis sapkát
-Érdekelne,mikor szállunk le.-mondtam
-Nos.-nézett a karórájára.-Most fél tíz van.Plusz-mínusz egy-két perc.A repülőgép 23:00-kor száll le.Ami azt jelenti..,eltanakodott,majd azt mondta: Másfél óra múlva szállunk le.Plusz-mínusz egy-két perc.
-Köszönöm.-mondtam.
-Ugyan,semmiség.-mondta.Legyintett a kezével,végigsimította a tenyerét a ruháján,majd eltopogott a gép vége felé.Damien még mindig nem jött vissza.Ennek örültem,de furáltam,hogy ennyi ideig távol volt.

Amelia Sandres

2012. február 13., hétfő

Sorry..:(

Tudom,megint kések,egyre gyakrabban de most szépen lebetegedtem,úgyhogy nem mehetek suliba.Nekem ez negatív,de nektek mindenképpen pozitív,hiszen több időm lesz fejezetet írnom.Ez olyan keserédes...Na mindegy,az a lényeg,h holnaptól belevetem magam az írásba,minél gyorsabban,úgyhogy NO PARA!
Mia Sandres

2012. február 8., szerda

Gyakran Ismételt Kérdések és a válaszok

Sziasztok!
Itt minden eddig elhangott kérdésre választ adok.




-Mikor van új fejezet? Új fejezet vagy pénteken,vagy hétvégén van mindig,hétköznap csak kivételes esetekben.
-Hova tudok komit írni? Ha regisztrálva vagy a Blogger rendszerébe(vagy van Google ill. YouTube fiókod,vagy Gmail-ed),akkor (bejelentkezve) tudsz a bejegyzés után a megjegyzés szóra kattintva komizni.Ha nem vagy regisztrálva,a jobb oldalon található Chat-be tudsz véleményt,ötletet írni,vagy linkcserét kérni.
-Hogyan tudunk kapcsolatba lépni az íróval? Küldj nekem e-mailt: amelia_sandres@citromail.hu  vagy írj a jobb oldali chatbe,vagy a fentebb említett 'Megjegyzés' részbe.
-Nem engedi,hogy a fejezet után megjegyzést írjak :$  Azért mert nem vagy regisztrálva vagy nem vagy bejelentkezve. Ha nem akarsz regisztrálni,használd a fentebb említett Chat-et
-Hogy néznek ki a szereplők? Erre a kérdésre nem tudok választ adni,mindenki feében úgy,ahogy elképzeli. Illetve aki szeretné,h rakjak ki képet,az szavazzon jobb oldalon február 20.-ig!!
-Mikor lesz másik sablon? Akkor,ha ezt meguntam,vagy találtam egy újat. Ha van egy sablonötleted,linkeld be a Chat-be
-Honnan szerezted a sablonod? www.pyzam.com/bloggertemplates


Amelia Sandres

2012. február 3., péntek

Így utólag..

Sziasztok!Utólag is szeretném megköszönni eddigi három követőmnek,tök hálás vagyok,meg minden.Egyszóval örülök,hogy már hárman követitek rendszeresen az oldalam,és örülnék,ha még többen lennénk.
A másik ok,amiért írtam: Köszi,hogy majdnem 600-an olvastok,vagy csak benéztetek. Eleinte nem hittem,hogy lesz 200-nál több olvasó,most meg hetente minimum 50-en jöttök :)  . Igyekszem több embert idecsábítani úgy,hogy folyton linket cserélek,és próbálom mindig hozni a frisset,amit néha nagyon megnehezít a suli,és a szülői nevelés,ami nem engedélyezi,hogy hétköznap netezzek.Na mindegy is..
Puszi, Amelia

15.fejezet-Damien..

Sziasztok!Itt a kövi rész!Kellemes olvasgatást!


Húsz perccel később a szerelvény elérte a kellő magasságot,és a személyzet engedélyezte a felállást.Persze ez nekem eszembe sem volt.Élveztem a hátrahajtható ülést,és a folyamatosan rendelkezésemre álló személyzetet.Az Adamtől kapott láncon lévő üvegcsét forgattam az ujjaim között.'Remélem,ez majd megvéd.'-gondoltam.Az első osztály előnyei ellenére elég feszült voltam.Hisz' az Atlanti-óceán túloldalán valószínűleg egy öreg,vérszomjas vámpír vár rám,és én egyenesen a karjaiba sétálok(vagyis repülök).Óckodnom kell Damientől,különben megöl.De ha kutatóriportot akarok végezni,akkor rámenősnek kell lennem,és vámpírokat kell felkutatnom.Mindegy.Nem stresszelhetem magam már most,amikor még le sem szálltunk.Inkább megpróbálok megnyugodni,és csak gondtalanul bámulni kifelé az ablakon.A nyakláncomat bebújtattam a felsőm alá.Már kezdtem megnyugodni,mikor hirtelen egy férfi szólt hozzám:
-Helló.-mondta az idegen.Ránéztem.Egy korombeli,maximum három évvel idősebb férfi állt velem szemben.Fekete selyeminget,és sötét színű farmert viselt:
-Bocsi,foglalt ez a hely?-kérdezte a mellettem lévő ülésre mutatva.-Ugyanis a mellettem ülő hölgy nem igazán bírja a repülést.És hát már a hetedik hányózacskónál jár,szóval meghálálná..-félbeszakítottam:
-Ne is folytasd!Megértem.-moondtam,miközben elförmedt arccal néztem a középkorú,zöldes arcszínű hölgyet.-Ülj csak le!-mondtam,majd magamhoz vettem a kabátom.A férfi leült a mellettem lévő ülésbe.Halványan érezni lehetett a parfümje mentás illatát.
-Anette vagyok.-mondtam,majd kezet nyújtottam.
-Én pedig Damien.-mondta a férfi,majd kezen csókolt.-egy pillanatra megállt a pulzusom.Nem láttam semmit magam körül,csak Damien-t:
-Talán rokont látogat?-kérdeztem egy mosollyal,mellyel feszültségemet próbáltam leplezni.
-Nem,valójában éppen hazafelé tartok.Eddig üzleti úton voltam az Egyesült Államokban.-magyarázta Damien.
-Értem..-mondtam az ülésem karfájába kapaszkodva.-Megbocsátanál?Lenne egy kis dolgom a mosdóban.-mondtam,majd magamhoz vettem a ritikülöm és elindultam a gép eleje felé,hogy útba igazítást kérjek egy utaskísérőtől.Nem kellett sokat keresgélnem,ugyanis egyből szemben találtam magam egy fiatal stewadessel:
-Üdv,tudna segíteni?-kérdeztem
-Hogyne.Mire lenne szüksége?-kérdezte a hölgy bájos mosollyal ajkain.
-A mosdót keresnem.Jó irányba tartok?
-Nem igazán.-mondta a hölgy a fejét jobbra-balra rázva.-A másik irányban van.-a gép hátulja felé mutatott.Tudja mit?jöjjön,elkísérem.
-Köszönöm.-mondtam,majd követtem a hölgy a gép hátuljáig,ahol egy ajtóra mutatva azt mondta:
-Itt is vagyunk.-bólintottam,majd benyitottam.Bekopogtam a fülkékbe.Mindegyik üres volt.Szerencsére,úgytűnik,itt kicsit magam lehetek.Rátámazkodtam a tükör előtt lévő asztallapra,és a tükörbe nézve suttogva beszéltem a tükörképemhez:
-Nyugodj meg,Anette.Ez a Damien talán az a vérszomjas vámpír,akiről Adam beszélt.De itt nem tud ártani nekem.Remélem.Inkább nem szólok hozzá az út végéig.Akkor pedig majd gyorsan elillanok.Sima ügy-reménykedtem.Gyorsan megmostam,majd megtöröltem az arcom és a kezem,majd visszamentem a helyemre.

Amelia