15.fejezet-Damien..

Sziasztok!Itt a kövi rész!Kellemes olvasgatást!


Húsz perccel később a szerelvény elérte a kellő magasságot,és a személyzet engedélyezte a felállást.Persze ez nekem eszembe sem volt.Élveztem a hátrahajtható ülést,és a folyamatosan rendelkezésemre álló személyzetet.Az Adamtől kapott láncon lévő üvegcsét forgattam az ujjaim között.'Remélem,ez majd megvéd.'-gondoltam.Az első osztály előnyei ellenére elég feszült voltam.Hisz' az Atlanti-óceán túloldalán valószínűleg egy öreg,vérszomjas vámpír vár rám,és én egyenesen a karjaiba sétálok(vagyis repülök).Óckodnom kell Damientől,különben megöl.De ha kutatóriportot akarok végezni,akkor rámenősnek kell lennem,és vámpírokat kell felkutatnom.Mindegy.Nem stresszelhetem magam már most,amikor még le sem szálltunk.Inkább megpróbálok megnyugodni,és csak gondtalanul bámulni kifelé az ablakon.A nyakláncomat bebújtattam a felsőm alá.Már kezdtem megnyugodni,mikor hirtelen egy férfi szólt hozzám:
-Helló.-mondta az idegen.Ránéztem.Egy korombeli,maximum három évvel idősebb férfi állt velem szemben.Fekete selyeminget,és sötét színű farmert viselt:
-Bocsi,foglalt ez a hely?-kérdezte a mellettem lévő ülésre mutatva.-Ugyanis a mellettem ülő hölgy nem igazán bírja a repülést.És hát már a hetedik hányózacskónál jár,szóval meghálálná..-félbeszakítottam:
-Ne is folytasd!Megértem.-moondtam,miközben elförmedt arccal néztem a középkorú,zöldes arcszínű hölgyet.-Ülj csak le!-mondtam,majd magamhoz vettem a kabátom.A férfi leült a mellettem lévő ülésbe.Halványan érezni lehetett a parfümje mentás illatát.
-Anette vagyok.-mondtam,majd kezet nyújtottam.
-Én pedig Damien.-mondta a férfi,majd kezen csókolt.-egy pillanatra megállt a pulzusom.Nem láttam semmit magam körül,csak Damien-t:
-Talán rokont látogat?-kérdeztem egy mosollyal,mellyel feszültségemet próbáltam leplezni.
-Nem,valójában éppen hazafelé tartok.Eddig üzleti úton voltam az Egyesült Államokban.-magyarázta Damien.
-Értem..-mondtam az ülésem karfájába kapaszkodva.-Megbocsátanál?Lenne egy kis dolgom a mosdóban.-mondtam,majd magamhoz vettem a ritikülöm és elindultam a gép eleje felé,hogy útba igazítást kérjek egy utaskísérőtől.Nem kellett sokat keresgélnem,ugyanis egyből szemben találtam magam egy fiatal stewadessel:
-Üdv,tudna segíteni?-kérdeztem
-Hogyne.Mire lenne szüksége?-kérdezte a hölgy bájos mosollyal ajkain.
-A mosdót keresnem.Jó irányba tartok?
-Nem igazán.-mondta a hölgy a fejét jobbra-balra rázva.-A másik irányban van.-a gép hátulja felé mutatott.Tudja mit?jöjjön,elkísérem.
-Köszönöm.-mondtam,majd követtem a hölgy a gép hátuljáig,ahol egy ajtóra mutatva azt mondta:
-Itt is vagyunk.-bólintottam,majd benyitottam.Bekopogtam a fülkékbe.Mindegyik üres volt.Szerencsére,úgytűnik,itt kicsit magam lehetek.Rátámazkodtam a tükör előtt lévő asztallapra,és a tükörbe nézve suttogva beszéltem a tükörképemhez:
-Nyugodj meg,Anette.Ez a Damien talán az a vérszomjas vámpír,akiről Adam beszélt.De itt nem tud ártani nekem.Remélem.Inkább nem szólok hozzá az út végéig.Akkor pedig majd gyorsan elillanok.Sima ügy-reménykedtem.Gyorsan megmostam,majd megtöröltem az arcom és a kezem,majd visszamentem a helyemre.

Amelia