18.fejezet-Hirtelen sokk..

Fél órával a leszállás után már a Mayflower Hotelben voltam,és a ruháimat hajtogattam és akasztgattam be a hatalmas gardróbomba.Mr. Harrison nem viccelt,amikor azt mondta,a legjobb ellátásban lesz részem.Nézzük csak,miért.Egy négy csillagos hotel egyik lakosztályában ülök,ahol van fürdő,konyha,nappali,és egy kis háló is,és valljuk be,a lakosztály majdnem akkora,mint az előző lakásom.Miközben a csomagjaimat pakolgattam,két dolgon kattogott az agyam.Az első az volt,hogy is kezdjek hozzá a kutatómunkához.Több ötletem is volt.Az első,ami eszembe jutott,az internet volt,de valljuk be,ez nem túl eredeti ötlet,mivel interneten keresgélni Manhattamben is tudtam volna.A második ötletem egy közvélemény-kutatás volt,ami nagyjából annyiból áll,hogy az utcákat járom fel-alá,és a járókelőkből próbálok minnél több információt kiszedni.És a harmadik: na jó,nem volt több ötletem.A gondolataim a Damien-ügy felé kezdtek sodródni.Nem tudtam mit is akar tőlem,és kicsit bűntudatom is volt miatta.Az első ok a bűntudatra az,hogy már a repülőn megszegtem az Adamnak tett ígéretemet,miszerint óvakodom Damientől,a másik ok pedig a következő: előfordulhat,hogy Damien csak egy szimpla angol pasi,aki szimplán ismerkedni akart.Ezen elgondolkodtam,és miközben újabb és újabb lehetőségek jutottam eszembe a Damien-üggyel kapcsolatban,azt vettem észre,hogy már ki is pakoltam a csomagjaim.Leültem a nappaliba lévő babzsákfotelbe,és a dohányzóasztalon lévő sütemények közül kiválasztottam egy kókuszkockát,amit most nyugodtan majszolgattam.Nem tudom,hogy jutott eszembe Lesley,de eszembe jutott.Azt ígértem neki,felhívom,amint ideértem.Nem szeghetek meg egy nap két ígéretet,ezért felkaptam a vezetékes telefon kagylóját,és tárcsáztam Lesley számát.Kicsöngött.Három csörgés után felvette a kagylót:
-Üdv,itt Lesley J. Blaywood,ki beszél?
-Szia Lesley,Anette vagyok,Londonból.
-Anette!-visított a telefonba Lesley olyan hagosan,hogy el kellett tartanom a kagylót a fülemtől.-Hát megérkeztél Nagy-Britanniába.Ez nagyszerű!Mikor találkozunk?
-Azt hiszem,szombatot beszéltünk meg,vagy tévedek?
-Nem,nem,én is így emlékszem,de mivel Damien telefonált,hogy már ma megérkezett Londonba,már csak délutánig kell rá várnom,amíg átér haza.Gondoltam,mivel szinte semmi dolgod,átmennénk holnap,ha nem zavarna.Na?-kérdezte lelkesedő hangon Lesley.Átgondoltam újra mit mondott,majd visszakérdeztem,mivel azt hittem,rosszul hallok:
-Damien?
-Igen,a barátom,már meséltem róla,nem?Csak nem elfelejtetted?
-Nem..dehogy.-mondtam,miközben a gondolataim már egészen másfelé jártak:
-Figyelj Lesley,most le kell tennem,de a délután folyamán még ígérem,felhívlak,rendben?
-Jó,de...
-Szia!-mondtam,majd sietősen letettem a kagylót,és szó nélkül magam elé meredtem.