6.fejezet-Adam

Itt a 6.fejezet!


Másnapra szabadnapot vettem ki,hogy az egész napot nyugodtan a készülődésnek szentlhessem.Először elpakoltam a ruháimat.-kivéve a mait,és a holnapit.Az esőkabátot és az esernyőt a kézipoggyászomba gyömöszöltem,csupán a biztoság kedvéért.Ugyanis Nagy-Britanniában elég gyakoriak a záporok.A ruhadarabok után jöttek a cipők,a kabátok,és minden más holmim,amit érdemesnek találtam arra,hogy magammal vigyem.A régi vackokat,amiknek már nem láttam értelmét,egy nagy szemeteszsákba gyűjtöttem,majd levittem a szemeteshez.Ha hat szemeteszsákot nem vittem le ,akkor egyet se.A soron következő lépés az volt,hogy felhívom a lakásom tulajdonosát,és az orra alá dörgölöm,hogy nem sikerült kiszúrnia velem.Kicsengett:
-Haló,Andrew Barns.Kit tisztelhetek a vonal túlsó végén?
-Üdv,Anette vagyok,Anette Fishburg,az albérlője.
-Á,Anett-mondta csengő hangon.-Micsoda meglepetés!Szóval,megveszi?
-Mégis mit?-kérdeztem értetlenkedve.
-A lakást.Ugyan mi mást?
-Nem,nem kapok az ajánlaton.Ugyanis kiköltözöm.Mégpedig holnap.
-Valóban?.Ez esetben holnap elmegyek a kulcsokért.Önnek mikor lenne alkalmas?-kérdezte nyájas hangon Barns.
-Találkozni önnel?Még a halálom napján sem.A kulcsokat leadom a szomszédba,Andersenéknek.Tőlük kérje el!Visszhall.-mondtam,majd lecsaptam a kagylót.Ezúttal rendkívül büszke voltam magamra.Csak egy dolog aggasztott .Sehol nem találtam annak a fülbevalómnak a felét,amit születésnapomra kaptam a húgomtól,Janetól.


*


Egy óra múlva máris elfáradtam.Egy narancslével ücsörögtem a kényelmes karfás fotelben.Ez az egy dolog fog hiányozni.Éppen tárcsázni akartam a mobilomon a szüleim-pontosabban édesanyám és a mostohaapám-számát,amikor az megcsörrent:
-Haló?-szóltam bele a kagylóba.Fogalmam sem volt,ki lehet az,ugyanis 'ismeretlen'-t jelzett ki a mobilom.
-Üdv,Anette.Te vagy az,édes?
-Én nem vagyok magának az édese.Egyátalán ki maga?
-Ó,hát nem emlékszik rám?Pedig megígérte,hogy nem felejt el soha,de soha,de soha.
-Talán szórakozik?Elnézést,de nem érek rá.-már a piros gombon volt a kezem,amikor az idegen így szólt:
-Adam vagyok.


Amelia


Ui: Boldog Új évet Mindenkinek!

5.fejezet-Egy régi ismerős..

Itt az 5.fejezet. Puszi és ölelés!:)

Visszavonultam az irodámba.és a nap hátralévő részében belefeledkeztem a munkába.Csak gépeltem,és gépeltem,még az ebédszünetben sem hagytam el öt percnél több időre az irodát,ami csak azért volt muszály,mert éhes voltam,és ellátogattam a személyzeti büfébe,hogy kérjek egy cézár salátát elvitelre.Az öt perces kimaradásom után ebéd közben is a számítógépemen ügyködtem.Az egész napos munkát csak az szakította meg,mikor Mr.Harrison fújtatva,kopogás nélkül érkezett meg az irodámba.Lihegve csak ennyit mondott:

-Csütörtök, fél kettő.-értetlenkedve néztem rá:

-Csütörtök fél kettőre egy taxit küldünk a lakásához.A sofőrnek előre kifizetjük az utat a reptérig.A szerelvény fél négykor indul,de már háromkor fel kell rá szállnia.A repjegyet a sofőr elviszi önhöz egy papírral,amin rajta lesznek a részletek.-mondta Mr.Harrison egy levegővel,miközben egy hímzett zsebkendővel törölgette a szemüvegét,majd egy másikkal az izzadságcseppeket a homlokáról:

-Idegesnek tűnik,uram.-mondtam,miközbe eltorzult arccal néztem az izzadságfoltokat az ingjén.

-Hogy idegesnek tűnök?!Nemcsak tűnök,az is vagyok.Mindjárt felrobbanok!Az újság kiadója telefonált:holnap eljönnek ellenőrizni a munkáinkat,beleértve minden iratot,és a tavalyi mappák egyszerűen felszívódtak.-mondandója közben a kezével idegességében csak kalimpált és kalimpált.

-Bizonyára minden irat meg fog kerülni.De nem akar esetleg hazamenni és átvenni az ingjét?Ami azt illeti,eléggé átizzadta.Az aszisztense bizonyára tartaná a frontot,nem gondolja?

-Ez egy remek ötlet,Anette.-ismerte el a főnököm.-Ha nem haragszik,most mennem kell.Remélem felirta mindazt,amit az imént mondtam.-mondta Mr.Harrison,majd idegesen kicsörtetett az irodámból.De legalább nem rám haragszik ennyire.Kivételesen.Azt hiszem,hosszú távon nekem is meg fog ártani ez a sok meló.

*

Szünetetet tartottam.Lesleyvel beszéltem telefonon,a barátnőmmel,aki Nagy-Britanniához közel,Észak-Írországban él:

-Haló?-szólt bele Lesley a telefonba.

-Szia,Anette vagyok.Anette Fishburg.Emlékszel rám?

-Hát persze.Hűha,Anette,már vagy ezer éve nem hallottam felőled.Mi újság?-kérdezte Lesley izgatottan.

-Hát...Lehet,hogy ezzel meg foglak lepni,de..

-De mi?

-Londonba költözöm.-jelentettem be olyan hangom,mintha csak azt mondtam volna,vettem egy új pár cipőt.

-Londonba?Dehát akkor majdnem ugyanott fogunk élni.Ez fantasztikus hír!De, hogy-hogy költözöl?Talán megismerkedtél valakivel?

-Nem,dehogy.Csak ott fogok dolgozni az elkövetkezendő fél évben.

-Mint újságíró?Vagy szakmát váltottál?

-Nem,nem váltottam.Kutatóriportot készítek.De a részletekről majd később.

-Hogyhogy később?Hiszen most érünk rá mindketten.

-Igen,de én csütörtök délutánra már Londonba leszek.

-Olyan hamar?Hisz' ez nagyszerű!Már alig várom,hogy lássalak!

-Én is,én is.De veled mi újság?

-Hát,ebben az évben elkezdtem a rendevényszervezéssel foglalkozni,és nagyon jól megy.Lekopogom.És,ami ennél is jobb.Van egy srác.

-Hogy egy srác?Ez eszméletlen!Mesélj el mindent!

-Nos,a neve Damien.Fél éve ismerkedtünk meg egymással.Sikeres üzletember.Befektetésekkel foglalkozik.És egy hónapja összeköltöztünk.

-Ó,sárgulok!De persze örülök neked.Alig várom,hogy megismerjem Damien-t.Na és, jóképű?

-Az nem kifejezés.De majd úgyis meglátod.Mikor fogunk találkozni?

-Mondjuk a hétvégén átjöhetnél Londonba.Addigra már valószínűleg minden el lesz simítva.

-Rendben.Damien is akkor érkezik vissza az Egyesült Államokból.Üzleti úton van.De mindegy is.Majd csörögj rám!Most mennem kell.Örülök,hogy hívtál.Szia!-mondta Lesley,majd letette a telefont.Szia,mondtam volna,ha nem csapta volna le a kagylót.De hát mit tehettem volna?Egy rahedli papírmunka várt rám az asztalomon tornyosulva.

Ui: Komikat lécci!

Amelia

4.fejezet-A döntés

Másnap reggel szörnyen feszülten ébredtem.Mint mindennap,de ez most más volt.A zuhany alatt is csak Mr.Harrisonon,és az ajánlatán kattogott az agyam.Ugyan már a döntésem megvolt,szerettem volna alaposabban átgondolni.Ha rosszul döntök, a fél életem munkája romba dől a semmiért.Ha viszont jó döntést hozok,akkor az elkövetkezendő években eléggé hálás leszek magamnak.Végülis, mindig is bevállalós voltam.Mi baj történhet?


*


Az szerkesztőségbe ez egyszer pontosan érkeztem.Sőt,korábban is,mint kellett volna,azonban ez a plusz idő remek lehetőséget nyújtott arra,hogy beszéljek Mr.Harrisonnal.A folyosó végén lévő automatából vettem két kávét,és bekopogtattam azon iroda ajtaján,melyen, a Mr. Harrison felirat állt:
-Tessék!-üvöltött ki Mr.Harrison
-Jó reggelt,uram!-mondtam,miközben az egyik kávét az asztalára tettem,a másikat pedig magamnál tartottam.
-Hm..-nézett a faliórára-Ezúttal pontosan érkezett.Úgy tűnik-nézett a naptárjára-mostantól minden november 24.-ét ünnepnaknak nyilvánítok.
-Ugyan, ne vigye ennyire túlzásba, hogy nem késtem!Talán ennyiszer késtem már el?
-Ugye, ez csak költői kérdés volt?-Mr. Harrison a szemüvege mögül szemrehányó pillantást vetett rám,amivel eléggé zavarba hozott.De,tudja nem azért jöttem,hogy ezt megtárgyeljuk.Fontolásra vettem az ajánlatát,és döntést hoztam.
-Ó,máris döntött?Ez esetben, csicseregjen csak!-Harrison előre könyökölt az asztalon,a mutatóujjával feltolta a szemüvegét,ezzel kifejezve érdeklődését.
-Jólvan.-sóhajtottam.-rendben.
-Rendben?!-hőkölt vissza a főnököm.-Azt hittem,megtántorodik.De nem..-látszott rajta,hogy meglepte a döntésem.
-Ahogy hallotta.A körülmények így hozták.Mikor indulhatok?-kérdeztem hátradőlva a karosszékben.
-Nos,először is,egyeztetnem kell az igazgatósággal a pontos időpontról.Majd értesítem,Anette!-ezzel az ajtó felé legyintett,jelezvén:dolga van,nekem pedig ideje lenne távoznom.Nem akartam akadékoskodni,és rövid kiselőadást tartani a gesztikulációról,úgyhogy elindultam kifelé,az ajtóhoz tartva pedig kidobtam a kávém műanyag poharát.Még utoljára utánam kiáltott Mr.Harrison:
-És köszönöm a kávét.


Amelia

3.fejezet-Újabb váratlan meglepetés

Sziasztok!Itt a harmadik fejezet.Puszi és ölelés!:)


Fél kettő volt.Ebéd szünet.Egy,a szerkesztőséghez közeli kávézóban ültem,és a cappuchinomat kevergetve gondolkodtam Mr.Harrison ajánlatán.Fejben már Londonba voltam,és igenis vannak érvek,amiért érdemes lenne igent mondani:fél évig ingyen élhetnék,fizetnének érte,nem rúgnának ki.És nekem nagyon kell az állás.A pénz pedig méginkább.Még azt az albérletet is alig tudom fenntartani,ahol élek,és az életem amúgyis unalmas az amerikai szmogos levegőjű Manhattamban.Más részről fél év sok idő,ráadásul egy idegen országban élni..Sőt,idegen kontinensen.Európa olyan különc és más,mint Amerika.Nem bírtam zöld ágra vergődni,úgyhogy inkább megittam a capucchino-m.


*


Az irodámba visszatérve még mindig nem tudtam,hogy döntsek.Felvettem a csörgő telefont:
-Tessék?
-Jónapot, Anette!
-Üdv,ki beszél?
-Elnézést,hogy ilyenkor zavarom,de az albérlete tulajdonosa vagyok.Csak szeretném,ha tudná,hogy szándékomban áll eladni az albérletet,amit bérel.
-Micsoda?-ezt nem hiszem el,ez ma már hányadik sokk?
-Nos,jól hallotta,eladom az albérletet.Ön is megveheti,ha érdekli az ajánlat.
-Hiszen nekem nincs is rá pénzem,és..
-Ez esetben gondolom jobb,ha már most tudja: már van érdeklődő.Nem is egy.Két hetet kap a kiköltözésre,amenniyben nem szándékozza megvásárolni.
-De,de..
-Viszhall.


*


Remek.Ez a nap nem is lehetne jobb.Nem akarok anyámhoz és az idióta pasijához visszaköltözni.A híd alá pedig mégúgysem.Őszintén szólva,Londonért sem vagyok túlságosan oda.Valahogy az egyik ajánlat sem megfelelő.De nincs lehetőségem válogatni.


UI: Ha a fejezeteket túl rövidnek találjátok,írjátok meg komiban!
    Amelia

2.fejezet-Az utolsó esély

Sziasztok!Itt a 2.fejezet.Jó olvasgatást!




-Nos?
-Először is,üljünk le!-késleltette a mondandóját Mr.Harrison.
-Rendeben.Ülünk.Szóval?
-Először is:szeretnék önben megbízni,Anette.
-Rendben,megbízhat bennem.De elárulná,miről is van szó,ami ilyen bizalmas és titkos?-kezdett felmenni bennem a pumpa,de próbáltam tartani magam.
-Nos,igen,itt jön a svindli:Bizonyára ön is hallotta már a legújabb Nagy-Britannia-i pletykákat,miszerint...
-Miszerint?
-Tény,hogy Manhattanban élünk,de akkoris hatalmas hírverés lenne egy kutatóriport a témáról.Szóval,arrafelé az a hír járja,hogy egy vámpír pusztít. Tudja,az Angliai városokban mostanában gyakori a halál.
-Az emberek meghalnak.Szomorú tény.A halál az a  nagy téma?
-Nem,ez nem ilyen egyszerű.A holttesteket vér nélkül találják,két apró lyukkal a nyakukon.Biztosan érti,miről beszélek..
-Talán maga hisz a vámprokban?
-Nem,gondolhatja,hogy nem.De ez a téma hatalmas hírnevet jelentene a Manhattam Dailynek.Egy kutatóriport, az Angliai vámpírpletykáról.
-Szóval, rám akarja sózni a melót.De mégis hogy gondolja,Mr.Harrison?Hisz Manhattamban vagyunk.
-De megoldaható lenne,ha..Ha Londonba költözne fél évre.
-T-tessék?-ledöbbentem.Biztos rosszul hallok.-Hogy mi a..?!
-Jól halotta.Fél év.A cég fizeti az utazást,a szállást,és az ellátását.Maga pedig elvégzi a dolgát.És persze nem rúgom ki.
-Ez az ára annak,hogy továbbra is önöknél dolgozhassak?
-Igen.No meg,nem kevés fiizetést kapna érte.És elutazhatna Londonba.Úgy hallottam,gyönyörű hely.Mit mond?
-Kérnénk egy kis időt,hogy meggondoljam.
-Rendben.Három nap múlva kérem a válaszát.Ha megbocsát,folytatnám a munkát.
-Hát persze.
-További jó munkát,és gondolja végig alaposan.Én nem hagynám ki a lehetőséget az ön helyében.-jelentette ki Mr.Harrison,majd távoztam az irodájából.


Bejegyezte:<i>Amelia</i>

1.fejezet-Késésben..

Íme itt van az első fejezet!Jó olvasást!(A komikat ne sajnáljátok!)


Reggel fáradtan és kábán keltem az ébresztőóra csörgésére.Hétfő volt,és fél óra múlva a szerkesztőségben a helyem. A fejem fájt a másnaposságtól,és még mindig a tegnapi ruhámban voltam,ugyanis este túlságosan is részeg és fáradt voltam ahhoz,hogy tusoljak és átöltözzek.Most pedig másnapos vagyok,és szintúgy fáradt.Mondjuk hajnali két órát én már nem igazán nevezném estének..ugyanis körülbelül akkortájt értem haza.Próbáltam összerakni a képet a sajgó fejemben.Azt tudom,hogy a buli után elmentem egy hotelba egy férfival..Nos,igen,az arcára persze nem emlékszem.
Már csak húsz percem volt beérni,úgyhogy bevettem egy Aspirin-t,gyorsan letusoltam,és felöltöztem.Hívtam egy taxit, miközben a mappáimat rendezgettem.




                                                                         *




A szerkesztőségbe kicsit késbe értem be,ezért próbáltam észrevétlenül besomfordálni az irodámba.De sajnos ez nem volt ilyen egyszerű.A főnökön,Mr.Harrison már az ajtóm előtt állt,és csak azért várt rám,hogy jól leszidjon,mint minden egyes alkalommal,amikor elkéstem.Az pedig nem egy-két alkalom volt.:
-Á,Anett,végre!Minek köszönhetjük,hogy befáradt az irodába.Talán eltévedt?
-Elnézést,Mr.Harrison,legközelebb jobban igyekszem.
-Ó,hát persze.Ugyanezt mondta legutóbb,és azelőtt,és azelőtt is.DE-ezt a szót jó erősen megnyomta,-ígéretekkel már tele van a padlás.AZONBAN-ezt a szót ugyanúgy megnyomta,mint az előző DE-t -kap még egy esélyt.
-Köszönöm,uram.
-Még nem fejeztem be a mondatot. Adok egy esélyt,ha..
-Ha?-ez rosszat sejtetett.
-Ha elvállal egy kutatóriportot.
-Na és, miről?
-Ne itt.Menjünk be az irodájába.


Bejegyezte: Amelia