5.fejezet-Egy régi ismerős..

Itt az 5.fejezet. Puszi és ölelés!:)

Visszavonultam az irodámba.és a nap hátralévő részében belefeledkeztem a munkába.Csak gépeltem,és gépeltem,még az ebédszünetben sem hagytam el öt percnél több időre az irodát,ami csak azért volt muszály,mert éhes voltam,és ellátogattam a személyzeti büfébe,hogy kérjek egy cézár salátát elvitelre.Az öt perces kimaradásom után ebéd közben is a számítógépemen ügyködtem.Az egész napos munkát csak az szakította meg,mikor Mr.Harrison fújtatva,kopogás nélkül érkezett meg az irodámba.Lihegve csak ennyit mondott:

-Csütörtök, fél kettő.-értetlenkedve néztem rá:

-Csütörtök fél kettőre egy taxit küldünk a lakásához.A sofőrnek előre kifizetjük az utat a reptérig.A szerelvény fél négykor indul,de már háromkor fel kell rá szállnia.A repjegyet a sofőr elviszi önhöz egy papírral,amin rajta lesznek a részletek.-mondta Mr.Harrison egy levegővel,miközben egy hímzett zsebkendővel törölgette a szemüvegét,majd egy másikkal az izzadságcseppeket a homlokáról:

-Idegesnek tűnik,uram.-mondtam,miközbe eltorzult arccal néztem az izzadságfoltokat az ingjén.

-Hogy idegesnek tűnök?!Nemcsak tűnök,az is vagyok.Mindjárt felrobbanok!Az újság kiadója telefonált:holnap eljönnek ellenőrizni a munkáinkat,beleértve minden iratot,és a tavalyi mappák egyszerűen felszívódtak.-mondandója közben a kezével idegességében csak kalimpált és kalimpált.

-Bizonyára minden irat meg fog kerülni.De nem akar esetleg hazamenni és átvenni az ingjét?Ami azt illeti,eléggé átizzadta.Az aszisztense bizonyára tartaná a frontot,nem gondolja?

-Ez egy remek ötlet,Anette.-ismerte el a főnököm.-Ha nem haragszik,most mennem kell.Remélem felirta mindazt,amit az imént mondtam.-mondta Mr.Harrison,majd idegesen kicsörtetett az irodámból.De legalább nem rám haragszik ennyire.Kivételesen.Azt hiszem,hosszú távon nekem is meg fog ártani ez a sok meló.

*

Szünetetet tartottam.Lesleyvel beszéltem telefonon,a barátnőmmel,aki Nagy-Britanniához közel,Észak-Írországban él:

-Haló?-szólt bele Lesley a telefonba.

-Szia,Anette vagyok.Anette Fishburg.Emlékszel rám?

-Hát persze.Hűha,Anette,már vagy ezer éve nem hallottam felőled.Mi újság?-kérdezte Lesley izgatottan.

-Hát...Lehet,hogy ezzel meg foglak lepni,de..

-De mi?

-Londonba költözöm.-jelentettem be olyan hangom,mintha csak azt mondtam volna,vettem egy új pár cipőt.

-Londonba?Dehát akkor majdnem ugyanott fogunk élni.Ez fantasztikus hír!De, hogy-hogy költözöl?Talán megismerkedtél valakivel?

-Nem,dehogy.Csak ott fogok dolgozni az elkövetkezendő fél évben.

-Mint újságíró?Vagy szakmát váltottál?

-Nem,nem váltottam.Kutatóriportot készítek.De a részletekről majd később.

-Hogyhogy később?Hiszen most érünk rá mindketten.

-Igen,de én csütörtök délutánra már Londonba leszek.

-Olyan hamar?Hisz' ez nagyszerű!Már alig várom,hogy lássalak!

-Én is,én is.De veled mi újság?

-Hát,ebben az évben elkezdtem a rendevényszervezéssel foglalkozni,és nagyon jól megy.Lekopogom.És,ami ennél is jobb.Van egy srác.

-Hogy egy srác?Ez eszméletlen!Mesélj el mindent!

-Nos,a neve Damien.Fél éve ismerkedtünk meg egymással.Sikeres üzletember.Befektetésekkel foglalkozik.És egy hónapja összeköltöztünk.

-Ó,sárgulok!De persze örülök neked.Alig várom,hogy megismerjem Damien-t.Na és, jóképű?

-Az nem kifejezés.De majd úgyis meglátod.Mikor fogunk találkozni?

-Mondjuk a hétvégén átjöhetnél Londonba.Addigra már valószínűleg minden el lesz simítva.

-Rendben.Damien is akkor érkezik vissza az Egyesült Államokból.Üzleti úton van.De mindegy is.Majd csörögj rám!Most mennem kell.Örülök,hogy hívtál.Szia!-mondta Lesley,majd letette a telefont.Szia,mondtam volna,ha nem csapta volna le a kagylót.De hát mit tehettem volna?Egy rahedli papírmunka várt rám az asztalomon tornyosulva.

Ui: Komikat lécci!

Amelia