3.fejezet-Újabb váratlan meglepetés

Sziasztok!Itt a harmadik fejezet.Puszi és ölelés!:)


Fél kettő volt.Ebéd szünet.Egy,a szerkesztőséghez közeli kávézóban ültem,és a cappuchinomat kevergetve gondolkodtam Mr.Harrison ajánlatán.Fejben már Londonba voltam,és igenis vannak érvek,amiért érdemes lenne igent mondani:fél évig ingyen élhetnék,fizetnének érte,nem rúgnának ki.És nekem nagyon kell az állás.A pénz pedig méginkább.Még azt az albérletet is alig tudom fenntartani,ahol élek,és az életem amúgyis unalmas az amerikai szmogos levegőjű Manhattamban.Más részről fél év sok idő,ráadásul egy idegen országban élni..Sőt,idegen kontinensen.Európa olyan különc és más,mint Amerika.Nem bírtam zöld ágra vergődni,úgyhogy inkább megittam a capucchino-m.


*


Az irodámba visszatérve még mindig nem tudtam,hogy döntsek.Felvettem a csörgő telefont:
-Tessék?
-Jónapot, Anette!
-Üdv,ki beszél?
-Elnézést,hogy ilyenkor zavarom,de az albérlete tulajdonosa vagyok.Csak szeretném,ha tudná,hogy szándékomban áll eladni az albérletet,amit bérel.
-Micsoda?-ezt nem hiszem el,ez ma már hányadik sokk?
-Nos,jól hallotta,eladom az albérletet.Ön is megveheti,ha érdekli az ajánlat.
-Hiszen nekem nincs is rá pénzem,és..
-Ez esetben gondolom jobb,ha már most tudja: már van érdeklődő.Nem is egy.Két hetet kap a kiköltözésre,amenniyben nem szándékozza megvásárolni.
-De,de..
-Viszhall.


*


Remek.Ez a nap nem is lehetne jobb.Nem akarok anyámhoz és az idióta pasijához visszaköltözni.A híd alá pedig mégúgysem.Őszintén szólva,Londonért sem vagyok túlságosan oda.Valahogy az egyik ajánlat sem megfelelő.De nincs lehetőségem válogatni.


UI: Ha a fejezeteket túl rövidnek találjátok,írjátok meg komiban!
    Amelia