4.fejezet-A döntés

Másnap reggel szörnyen feszülten ébredtem.Mint mindennap,de ez most más volt.A zuhany alatt is csak Mr.Harrisonon,és az ajánlatán kattogott az agyam.Ugyan már a döntésem megvolt,szerettem volna alaposabban átgondolni.Ha rosszul döntök, a fél életem munkája romba dől a semmiért.Ha viszont jó döntést hozok,akkor az elkövetkezendő években eléggé hálás leszek magamnak.Végülis, mindig is bevállalós voltam.Mi baj történhet?


*


Az szerkesztőségbe ez egyszer pontosan érkeztem.Sőt,korábban is,mint kellett volna,azonban ez a plusz idő remek lehetőséget nyújtott arra,hogy beszéljek Mr.Harrisonnal.A folyosó végén lévő automatából vettem két kávét,és bekopogtattam azon iroda ajtaján,melyen, a Mr. Harrison felirat állt:
-Tessék!-üvöltött ki Mr.Harrison
-Jó reggelt,uram!-mondtam,miközben az egyik kávét az asztalára tettem,a másikat pedig magamnál tartottam.
-Hm..-nézett a faliórára-Ezúttal pontosan érkezett.Úgy tűnik-nézett a naptárjára-mostantól minden november 24.-ét ünnepnaknak nyilvánítok.
-Ugyan, ne vigye ennyire túlzásba, hogy nem késtem!Talán ennyiszer késtem már el?
-Ugye, ez csak költői kérdés volt?-Mr. Harrison a szemüvege mögül szemrehányó pillantást vetett rám,amivel eléggé zavarba hozott.De,tudja nem azért jöttem,hogy ezt megtárgyeljuk.Fontolásra vettem az ajánlatát,és döntést hoztam.
-Ó,máris döntött?Ez esetben, csicseregjen csak!-Harrison előre könyökölt az asztalon,a mutatóujjával feltolta a szemüvegét,ezzel kifejezve érdeklődését.
-Jólvan.-sóhajtottam.-rendben.
-Rendben?!-hőkölt vissza a főnököm.-Azt hittem,megtántorodik.De nem..-látszott rajta,hogy meglepte a döntésem.
-Ahogy hallotta.A körülmények így hozták.Mikor indulhatok?-kérdeztem hátradőlva a karosszékben.
-Nos,először is,egyeztetnem kell az igazgatósággal a pontos időpontról.Majd értesítem,Anette!-ezzel az ajtó felé legyintett,jelezvén:dolga van,nekem pedig ideje lenne távoznom.Nem akartam akadékoskodni,és rövid kiselőadást tartani a gesztikulációról,úgyhogy elindultam kifelé,az ajtóhoz tartva pedig kidobtam a kávém műanyag poharát.Még utoljára utánam kiáltott Mr.Harrison:
-És köszönöm a kávét.


Amelia