14.fejezet-Innen már nincs visszaút..

Sziasztok!


Itt az új feji,kellemes olvasást.És köszönet a több,mint 500 látogatónak!!:)


A reptér hatalmas volt.Minden irányban kijelzők villogtak,és stresszes utasok rohantak erre-arra.Ha tizenöt jegypénztár nem volt,akkor egy sem.Persze mind a tizenöt pénztárnál kígyózó sorban álltak a siető,türelmetlen emberek.A tizes kaput kellett keresnem.Egy személyzetistől kértem útbaigazítást:
-Üdv,egy kis útba igazításra lenne szükségem.
-Mit keres,kisasszony?-kérdezte az úr.
-A tizes kaput.Meg tudná mondani merre van?
-Hát persze:itt elmegy egyenesen,és az 5.kapu jobbra.Nem kehet eltéveszteni.-mondta a férfi kezével mutatva az irányt.
-Köszönöm.-mondtam,majd tovább hurcoltam a bőröndjeim egészen a tizes kapuig.A gép bejárata előtt egy stewardess állt:
-Üdv.-mondta a hölgy bizalomkeltő mosollyal.
-Üdv.-mondtam,majd felmutattam a repjegyem.A hölgy tanulmányozta,majd azt mondta:
-Nos,első osztály,igaz?-bólintottam.-Fáradjon velem!.-mondta a hölgy,majd elkísért a helyemig.Ott ezt mondta:
-A poggyászait most el kell vinnem,de persze a kézi poggyász maradhat.Felszállás negyed óra múlva.Addig is rendelhet magának ételt vagy italt.Azonnal itt terem egy munkatársam,ha megnyomja az ülése mellett lévő zöld gombot.Kellemes utat!-köszönt el a hölgy,majd elindult a csomagjaimmal a gép vége felé vezető bézs szőnyegen.Levettem a kabátom,és a mellettem lévő ülésre tettem.Ha valaki majd jön,magamhoz veszem.Megnyomtam a zöld gombot,és két perc múlva ott termett egy szintén vigyorgó,fiatal nő:
-Üdvözlöm,miben segíthetek?
-Helló.-köszöntem.-Szeretnék valamit enni.Esetleg van valami étlap,vagy ilyesmi?
-Persze.-mondta a hölgy,majd előhúzott az előttem lévő ülés háttámláján lévő tartójából egy prospektust.-Ebből nyugodtan tud válogatni.-mondta,majd a karórájára nézett,és azt mondta.-Ó,már csak tíz perc van a felszállásig,úgyhogy siessen!Ha sikerült választania,jelezzen a zöld gomb megnyomásával,és az egyik utaskísérő majd felveszi a rendelését.-mondta a hölgy.Bólintottam,majd elkezdtem az étlapot tanulmányozni.Gyorsan sikerült választanom.Megnyomtam a zöld gombot.Egy férfi sietett felém:
-Tessék!-mondta hál' istennek széles mosoly nélkül.
-Nos,egy tál bolognait kérnék,sok sajttal.
-Azonnal.-válaszolt az úr.Öt perc múlva visszajött egy ezüstfedővel letakart tállal:
-A rendelése.Jó étvágyat.-mondta a férfi.A kezembe adta a tálat,majd távozott.Levettem a fedőt a tálról,amin púpozott adag hosszú tésztaszálakból álló ínycsiklandó illatú bolognai volt.Nekiláttam az evésnek.


*
Öt perc elteltével máris végeztem az ebéddel.Egy segítőkész utaskísérő kérés nélkül elvitte a tálam.Ránéztem a karórámra.Két perc múlva indult a gép.Egy stewardess megállt a szerelvény elejébe.Hangosbemondóval beszélt:
-Figyelem,kedves utasok!Két perc múlva felszállás.Ismétlem:két perc múlva felszállás!Mindenki csatolja be az övét,és addig maradjon a helyén,amíg nem engedélyezzük a felállást.A repülőút 8 órás lesz.Az utaskísérőktől kérhetnek párnát és plédet az alváshoz,valamint az ülés háttámlája egyszerűen hátrahajtható.De ha ez gondot okozna,mindannyian állunk az önök rendelkezésére.Köszönöm megtisztelő figyelmüket!-mondta a hölgy,majd leült a helyére,és becsatolta az övét.A gép megkezdte a felszállást.


Amelia