11.fejezet-A vallomás..

Sziasztok!Itt az újabb fejezet.Többet nem is fűznék hozzá,csak talán még ennyin,hogy köszönet az eddigi látogatóknak.Már több mint 400-an olvastatok...


-Elutazok.-mondtam,miközben a tükörben igazgattam a hajam.
-Csakugyan?Na és,hová?-Adam arcán nem látszódott túl nagy meglepődöttség.
-Londonba.-megfordultam,és hirtelen kb.2 centire voltunk egymástól.A tökéletesen szimmetrikus arcán most már kezdett halvány érdeklődés tükröződni:
-És ezt miért nem mondtad tegnap?-kérdezte Adam felháborodva.
-Csak mert...-nem tudtam folytatni a mondatom,ugyanis nem igazán volt megfelelő indokom.
-Szóval elutazol.-válaszolt Adam a félig elmondott szánalmas indokomra.Elkezdett fel és alá járkálni a szobában összefont karokkal.Az állát a tenyerén támasztotta,és miközben járkált,ezt ismételgette:
-Elutazol.Hmm..-látszott,hogy valamin erősen tanakodik,de nem mondta el,min.Már attól is szédültem,ahogy néztem Adam-et,miközben sétált,úgyhogy inkább leültem az ágy szélére.Pár perc múlva Adam megállt az ablak előtt,és csak nézett előre.A nap megvilágította finom arcvonásait.Nem bírtam ki,hogy ne lopózzak a háta mögé,így hát megtettem.De mielőtt még megérinthettem volna a vállát,Adam reflexszerűen megfordult,a következő pillanatban pedig már a falhoz simulva álltam Adammel szemben.A levegő szinte forrt kettőnk között.Bevallom,élveztem a helyzetet,de nem tudtam,hogy kerültünk ilyen hirtelen a szoba egyik végéből a másikba ilyen hirtelen.Hihetetlenkedve néztem Adamre.Mintha azt kérdezném tőle: 'ez most mi volt?'Úgy tűnik,ezt hangosan mondtam,mivel Adam azt kérdezte:
-Meglepődtél?
-Nem is kicsit.Mi volt ez a Batman-sebesség,Adam?-kérdeztem még mindig hihetetlenkedve.Adam válaszképp megcsókolt.Én pedig nem törődve az előbbb történtekkel,visszacsókoltam.Hosszas csókunk után mindketten egymás szemébe néztünk.Gyönyörű égkék szemébe hamar belegabalyodtam.És irtó hosszas munka volt kigabalyodni onnan.De azthiszem végtére is sikerült,mivel újra kérdések hada zúdult ki belőlem:
-Adam..Most komolyan..-a pár perces csendet Adam szakította meg:
-Hát jó..Ugye nem vagy ijedős?.-kezdte Adam
-Ugyanmár.Ki vele!-Adam mély lélegzetet vett,majd olyat mondott,amire még véletlenül sem számítottam:
...

Amelia