Itt a 6.fejezet!
Másnapra szabadnapot vettem ki,hogy az egész napot nyugodtan a készülődésnek szentlhessem.Először elpakoltam a ruháimat.-kivéve a mait,és a holnapit.Az esőkabátot és az esernyőt a kézipoggyászomba gyömöszöltem,csupán a biztoság kedvéért.Ugyanis Nagy-Britanniában elég gyakoriak a záporok.A ruhadarabok után jöttek a cipők,a kabátok,és minden más holmim,amit érdemesnek találtam arra,hogy magammal vigyem.A régi vackokat,amiknek már nem láttam értelmét,egy nagy szemeteszsákba gyűjtöttem,majd levittem a szemeteshez.Ha hat szemeteszsákot nem vittem le ,akkor egyet se.A soron következő lépés az volt,hogy felhívom a lakásom tulajdonosát,és az orra alá dörgölöm,hogy nem sikerült kiszúrnia velem.Kicsengett:
-Haló,Andrew Barns.Kit tisztelhetek a vonal túlsó végén?
-Üdv,Anette vagyok,Anette Fishburg,az albérlője.
-Á,Anett-mondta csengő hangon.-Micsoda meglepetés!Szóval,megveszi?
-Mégis mit?-kérdeztem értetlenkedve.
-A lakást.Ugyan mi mást?
-Nem,nem kapok az ajánlaton.Ugyanis kiköltözöm.Mégpedig holnap.
-Valóban?.Ez esetben holnap elmegyek a kulcsokért.Önnek mikor lenne alkalmas?-kérdezte nyájas hangon Barns.
-Találkozni önnel?Még a halálom napján sem.A kulcsokat leadom a szomszédba,Andersenéknek.Tőlük kérje el!Visszhall.-mondtam,majd lecsaptam a kagylót.Ezúttal rendkívül büszke voltam magamra.Csak egy dolog aggasztott .Sehol nem találtam annak a fülbevalómnak a felét,amit születésnapomra kaptam a húgomtól,Janetól.
*
Egy óra múlva máris elfáradtam.Egy narancslével ücsörögtem a kényelmes karfás fotelben.Ez az egy dolog fog hiányozni.Éppen tárcsázni akartam a mobilomon a szüleim-pontosabban édesanyám és a mostohaapám-számát,amikor az megcsörrent:
-Haló?-szóltam bele a kagylóba.Fogalmam sem volt,ki lehet az,ugyanis 'ismeretlen'-t jelzett ki a mobilom.
-Üdv,Anette.Te vagy az,édes?
-Én nem vagyok magának az édese.Egyátalán ki maga?
-Ó,hát nem emlékszik rám?Pedig megígérte,hogy nem felejt el soha,de soha,de soha.
-Talán szórakozik?Elnézést,de nem érek rá.-már a piros gombon volt a kezem,amikor az idegen így szólt:
-Adam vagyok.
Amelia
Ui: Boldog Új évet Mindenkinek!
2011. december 31., szombat
6.fejezet-Adam
Bejegyezte: Connie dátum: 7:15 0 megjegyzés
2011. december 30., péntek
5.fejezet-Egy régi ismerős..
Itt az 5.fejezet. Puszi és ölelés!:)
Bejegyezte: Connie dátum: 8:28 0 megjegyzés
4.fejezet-A döntés
Másnap reggel szörnyen feszülten ébredtem.Mint mindennap,de ez most más volt.A zuhany alatt is csak Mr.Harrisonon,és az ajánlatán kattogott az agyam.Ugyan már a döntésem megvolt,szerettem volna alaposabban átgondolni.Ha rosszul döntök, a fél életem munkája romba dől a semmiért.Ha viszont jó döntést hozok,akkor az elkövetkezendő években eléggé hálás leszek magamnak.Végülis, mindig is bevállalós voltam.Mi baj történhet?
*
Az szerkesztőségbe ez egyszer pontosan érkeztem.Sőt,korábban is,mint kellett volna,azonban ez a plusz idő remek lehetőséget nyújtott arra,hogy beszéljek Mr.Harrisonnal.A folyosó végén lévő automatából vettem két kávét,és bekopogtattam azon iroda ajtaján,melyen, a Mr. Harrison felirat állt:
-Tessék!-üvöltött ki Mr.Harrison
-Jó reggelt,uram!-mondtam,miközben az egyik kávét az asztalára tettem,a másikat pedig magamnál tartottam.
-Hm..-nézett a faliórára-Ezúttal pontosan érkezett.Úgy tűnik-nézett a naptárjára-mostantól minden november 24.-ét ünnepnaknak nyilvánítok.
-Ugyan, ne vigye ennyire túlzásba, hogy nem késtem!Talán ennyiszer késtem már el?
-Ugye, ez csak költői kérdés volt?-Mr. Harrison a szemüvege mögül szemrehányó pillantást vetett rám,amivel eléggé zavarba hozott.De,tudja nem azért jöttem,hogy ezt megtárgyeljuk.Fontolásra vettem az ajánlatát,és döntést hoztam.
-Ó,máris döntött?Ez esetben, csicseregjen csak!-Harrison előre könyökölt az asztalon,a mutatóujjával feltolta a szemüvegét,ezzel kifejezve érdeklődését.
-Jólvan.-sóhajtottam.-rendben.
-Rendben?!-hőkölt vissza a főnököm.-Azt hittem,megtántorodik.De nem..-látszott rajta,hogy meglepte a döntésem.
-Ahogy hallotta.A körülmények így hozták.Mikor indulhatok?-kérdeztem hátradőlva a karosszékben.
-Nos,először is,egyeztetnem kell az igazgatósággal a pontos időpontról.Majd értesítem,Anette!-ezzel az ajtó felé legyintett,jelezvén:dolga van,nekem pedig ideje lenne távoznom.Nem akartam akadékoskodni,és rövid kiselőadást tartani a gesztikulációról,úgyhogy elindultam kifelé,az ajtóhoz tartva pedig kidobtam a kávém műanyag poharát.Még utoljára utánam kiáltott Mr.Harrison:
-És köszönöm a kávét.
Amelia
Bejegyezte: Connie dátum: 2:18 0 megjegyzés
2011. december 29., csütörtök
3.fejezet-Újabb váratlan meglepetés
Sziasztok!Itt a harmadik fejezet.Puszi és ölelés!:)
Fél kettő volt.Ebéd szünet.Egy,a szerkesztőséghez közeli kávézóban ültem,és a cappuchinomat kevergetve gondolkodtam Mr.Harrison ajánlatán.Fejben már Londonba voltam,és igenis vannak érvek,amiért érdemes lenne igent mondani:fél évig ingyen élhetnék,fizetnének érte,nem rúgnának ki.És nekem nagyon kell az állás.A pénz pedig méginkább.Még azt az albérletet is alig tudom fenntartani,ahol élek,és az életem amúgyis unalmas az amerikai szmogos levegőjű Manhattamban.Más részről fél év sok idő,ráadásul egy idegen országban élni..Sőt,idegen kontinensen.Európa olyan különc és más,mint Amerika.Nem bírtam zöld ágra vergődni,úgyhogy inkább megittam a capucchino-m.
*
Az irodámba visszatérve még mindig nem tudtam,hogy döntsek.Felvettem a csörgő telefont:
-Tessék?
-Jónapot, Anette!
-Üdv,ki beszél?
-Elnézést,hogy ilyenkor zavarom,de az albérlete tulajdonosa vagyok.Csak szeretném,ha tudná,hogy szándékomban áll eladni az albérletet,amit bérel.
-Micsoda?-ezt nem hiszem el,ez ma már hányadik sokk?
-Nos,jól hallotta,eladom az albérletet.Ön is megveheti,ha érdekli az ajánlat.
-Hiszen nekem nincs is rá pénzem,és..
-Ez esetben gondolom jobb,ha már most tudja: már van érdeklődő.Nem is egy.Két hetet kap a kiköltözésre,amenniyben nem szándékozza megvásárolni.
-De,de..
-Viszhall.
*
Remek.Ez a nap nem is lehetne jobb.Nem akarok anyámhoz és az idióta pasijához visszaköltözni.A híd alá pedig mégúgysem.Őszintén szólva,Londonért sem vagyok túlságosan oda.Valahogy az egyik ajánlat sem megfelelő.De nincs lehetőségem válogatni.
UI: Ha a fejezeteket túl rövidnek találjátok,írjátok meg komiban!
Amelia
Bejegyezte: Connie dátum: 14:05 0 megjegyzés
2.fejezet-Az utolsó esély
Sziasztok!Itt a 2.fejezet.Jó olvasgatást!
-Nos?
-Először is,üljünk le!-késleltette a mondandóját Mr.Harrison.
-Rendeben.Ülünk.Szóval?
-Először is:szeretnék önben megbízni,Anette.
-Rendben,megbízhat bennem.De elárulná,miről is van szó,ami ilyen bizalmas és titkos?-kezdett felmenni bennem a pumpa,de próbáltam tartani magam.
-Nos,igen,itt jön a svindli:Bizonyára ön is hallotta már a legújabb Nagy-Britannia-i pletykákat,miszerint...
-Miszerint?
-Tény,hogy Manhattanban élünk,de akkoris hatalmas hírverés lenne egy kutatóriport a témáról.Szóval,arrafelé az a hír járja,hogy egy vámpír pusztít. Tudja,az Angliai városokban mostanában gyakori a halál.
-Az emberek meghalnak.Szomorú tény.A halál az a nagy téma?
-Nem,ez nem ilyen egyszerű.A holttesteket vér nélkül találják,két apró lyukkal a nyakukon.Biztosan érti,miről beszélek..
-Talán maga hisz a vámprokban?
-Nem,gondolhatja,hogy nem.De ez a téma hatalmas hírnevet jelentene a Manhattam Dailynek.Egy kutatóriport, az Angliai vámpírpletykáról.
-Szóval, rám akarja sózni a melót.De mégis hogy gondolja,Mr.Harrison?Hisz Manhattamban vagyunk.
-De megoldaható lenne,ha..Ha Londonba költözne fél évre.
-T-tessék?-ledöbbentem.Biztos rosszul hallok.-Hogy mi a..?!
-Jól halotta.Fél év.A cég fizeti az utazást,a szállást,és az ellátását.Maga pedig elvégzi a dolgát.És persze nem rúgom ki.
-Ez az ára annak,hogy továbbra is önöknél dolgozhassak?
-Igen.No meg,nem kevés fiizetést kapna érte.És elutazhatna Londonba.Úgy hallottam,gyönyörű hely.Mit mond?
-Kérnénk egy kis időt,hogy meggondoljam.
-Rendben.Három nap múlva kérem a válaszát.Ha megbocsát,folytatnám a munkát.
-Hát persze.
-További jó munkát,és gondolja végig alaposan.Én nem hagynám ki a lehetőséget az ön helyében.-jelentette ki Mr.Harrison,majd távoztam az irodájából.
Bejegyezte:<i>Amelia</i>
Bejegyezte: Connie dátum: 12:36 0 megjegyzés
1.fejezet-Késésben..
Íme itt van az első fejezet!Jó olvasást!(A komikat ne sajnáljátok!)
Reggel fáradtan és kábán keltem az ébresztőóra csörgésére.Hétfő volt,és fél óra múlva a szerkesztőségben a helyem. A fejem fájt a másnaposságtól,és még mindig a tegnapi ruhámban voltam,ugyanis este túlságosan is részeg és fáradt voltam ahhoz,hogy tusoljak és átöltözzek.Most pedig másnapos vagyok,és szintúgy fáradt.Mondjuk hajnali két órát én már nem igazán nevezném estének..ugyanis körülbelül akkortájt értem haza.Próbáltam összerakni a képet a sajgó fejemben.Azt tudom,hogy a buli után elmentem egy hotelba egy férfival..Nos,igen,az arcára persze nem emlékszem.
Már csak húsz percem volt beérni,úgyhogy bevettem egy Aspirin-t,gyorsan letusoltam,és felöltöztem.Hívtam egy taxit, miközben a mappáimat rendezgettem.
*
A szerkesztőségbe kicsit késbe értem be,ezért próbáltam észrevétlenül besomfordálni az irodámba.De sajnos ez nem volt ilyen egyszerű.A főnökön,Mr.Harrison már az ajtóm előtt állt,és csak azért várt rám,hogy jól leszidjon,mint minden egyes alkalommal,amikor elkéstem.Az pedig nem egy-két alkalom volt.:
-Á,Anett,végre!Minek köszönhetjük,hogy befáradt az irodába.Talán eltévedt?
-Elnézést,Mr.Harrison,legközelebb jobban igyekszem.
-Ó,hát persze.Ugyanezt mondta legutóbb,és azelőtt,és azelőtt is.DE-ezt a szót jó erősen megnyomta,-ígéretekkel már tele van a padlás.AZONBAN-ezt a szót ugyanúgy megnyomta,mint az előző DE-t -kap még egy esélyt.
-Köszönöm,uram.
-Még nem fejeztem be a mondatot. Adok egy esélyt,ha..
-Ha?-ez rosszat sejtetett.
-Ha elvállal egy kutatóriportot.
-Na és, miről?
-Ne itt.Menjünk be az irodájába.
Bejegyezte: Amelia
Bejegyezte: Connie dátum: 12:05 0 megjegyzés